KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multi-Európa

Zachar Balázs

 

A multiplex mozik térhódítása Nyugat-Európában is viszonylag újkeletű jelenség, Magyarország „lemaradása” ezen a területen mindössze öt-tíz éves. Könnyen előfordulhat azonban, hogy rövid időn belül túlszárnyalunk néhány nyugat-európai országot, különösen, ha egyre több államban válnak valóra a még csak néhány helyen érvényes, a multiplexek terjedésének gátat vető jogszabályok.

A multiplex mozikat üzemeltető társaságok még mindig főként a kontinens nyugati felére tekintenek, mivel úgy látják, túl sok a kihasználatlan kapacitás. Mondják ezt annak ellenére, hogy a soktermes filmszínházak száma 1990 és 1995 között megkétszereződött. A Screen Digest két évvel ezelőtt „második multiplex-forradalomról” írt, amelyet az Európai Unió országai ezekben az években élnek át. De mitől lesz egy mozi multiplex? A lap szerint a fogalmat sokáig eltérő módon használták, hiszen például Svédországban már a három-négy termes mozikat is ezzel a jelzővel illették, míg Németországban egy tizenhárom termes filmszínház sem számított annak, hacsak nem volt saját autóparkolója. Franciaországban a soktermes filmszínházak szinte egyidősek a hagyományos mozikkal, a „mégacomplex” fogalmát azonban csak négy évvel ezelőtt importálták a szomszédos Belgiumból. Mára már közmegegyezés alakult ki arról, hogy mutiplexnek csak az a mozi nevezhető, amely megfelel a következő feltételeknek: öt vagy több terem, magas műszaki színvonal, külön autóparkoló, számítógépes jegyeladás, boltok és éttermek (ugyanabban az épületben vagy telken).

Igazi „páneurópai” multiplex-hálózatot csak két társaság mondhat magáénak: a Warner Bros International Theatres, valamint a Paramount és a Universal által létrehozott UCI – természetesen mindkettő amerikai. Jelentős számú multiplex mozi tulajdonosa még a brit Rank Odeon és francia Gaumont is, utóbbiak azonban csak az Egyesült Királyságban, valamint Franciaországban és Belgiumban üzemeltetnek mozikat. Az ok, amiért az európai vállalatok nem szívesen versenyeznek az amerikai üzemeltetőkkel, igen egyszerű: az amerikai cégek jóval nagyobb anyagi hátérrel rendelkeznek ahhoz, hogy bármelyik piacon ellássák mozijaikat elegendő számú filmmel. Még könnyebb a helyzetük, ha tulajdonosaik a legnagyobb amerikai filmstúdiók közül kerülnek ki.

Az európai üzemeltetők közül kétségkívül kulcsszereplő a piacon a Kinepolis és a Decatron házasságából létrejött belgiumi székhelyű Bert-Claeys Group. Mindössze 153 termet működtet (az UCI 479-et), azonban ez a konszern nyitotta meg 1988-ban az első igazi mega-complexumot Brüsszelben, 24 teremmel (!), öt évvel később pedig egy ugyanolyat Antwerpenben, Metropolis néven. Hogy mi lett az eredmény? A Metropolis az első hat hónapban több nézőt fogadott, mint az előző évben Antwerpen összes mozija! Az üzemeltetők ekkor kezdték tapasztalni a piactelítődés első jeleit, s megindult a harc a legjobb ingatlanokért, a legfrekventáltabb helyekért. A vállalatok ettől kezdve gondosan elrejtették egymás elől terjeszkedési terveiket. Hamisnak bizonyult az a várakozás, miszerint az első multiplex-hullám után már csak kisebb méretű, négy-öt termes mozik épülnek majd. Ennek pont az ellenkezője történik: a második hullámban ha lehet, még nagyobb komplexumok épülnek a még „szűz” területeken. Ezzel az esetleges jövőbeni versenytársak számát is jelentősen korlátozzák.

A közelmúltban néhány európai államban több új akadály jelent meg az üzemeltetők előtt. Olaszország mint az egyik legnagyobb európai piac, négyezer teremmel rendelkezik, amelynek egyelőre csak töredéke található multiplex-moziban, vagyis látszólag aranybánya lehet az ugrásra kész Warnernek (amely már tizenkét telket szemelt ki magának) és a UCI-nak. Csakhogy Olaszországban a mozialapításhoz engedélyre van szükség, az engedélyek kiadásánál pedig hátrányban vannak azok a cégek, amelyek már sok termet működtetnek – ez pedig nagy visszatartó erő a multiplexek számára. Hasonló korlátozások léteznek Hollandiában és Görögországban is, de talán a legdrákóibb szabályok Franciaországban érvényesek. Egy friss törvény szerint minden újonnan épülő filmszínház legfeljebb kétezer férőhellyel rendelkezhet. A jogszabály alaposan keresztülhúzta néhány cég számítását, amelyek már csaknem hozzákezdtek négy-ötezer férőhelyes mozijaik felépítéséhez.

A multiplex-hatással foglalkozó kutatók három jelenséget figyeltek meg, amelyek e mozik megjelenését kísérik az egész világon. Az első a gazdasági hatás, mely abban áll, hogy az új típusú mozik megjelenésével megfordult a nyolcvanas évek trendje, s a moziépítés és üzemeltetés újra kifizetődő és viszonylag gyorsan megtérülő üzletág lett. Ennél jóval szélesebb, társadalmi hatása is van a multiplexeknek: fellendült a mozibajárási kedv; a 25 év alatti korosztály első számú időtöltésévé vált. S végül a harmadik – sokat emlegetett – hatás, a kulturális következmény: a multiplexek tovább erősítik az amerikai filmek dominanciáját. Ezek a mozik ugyanis szinte követelik maguknak az óriási hang- és látványeffektusokkal tarkított szuperprodukciókat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3861