KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Billy Elliot

Nevelős Zoltán

 

Egy angol bányászvárosban Billy a boksz helyett a balettet választja, emiatt egyszeriben a családi és a társadalmi válság kereszttüzében találja magát. A film a nyolcvanas évek bányászsztrájkjainak korát idézi, amikor plexipajzsos rendőrök masíroztak a vöröstéglás bányásztelepek utcáin.

Billy édesanyja meghalt, apja és bátyja a sztrájkkal és a mindennapi betevő előteremtésével vannak elfoglalva. A nehéz körülmények miatt még nehezebb elfogadniuk, hogy a család kisebbik fia cseppet sem férfias időtöltésben leli kedvét. A helyzet minden érintett szereplőt alaposan próbára tesz. A forgatókönyvíró érdeme, hogy a néző soha sem tudja biztosan, sikersztorit lát-e vagy társadalmi drámát, aminek akár rossz vége is lehet.

Ehhez a fajta filmhez az angolok nagyon értenek: egyszerre hitelesek és szórakoztatóak, megdöbbentőek és szívmelengetők. A Billy Elliot ebből a sorból is kitűnik – talán a mindenki által átélt generációs konfliktusa miatt –, mindenesetre a 2000-es esztendő egyik legsikeresebb angol filmje volt (a Blöff mellett). A korhangulat megteremtése hibátlan, a tömegjelenetek, amelyekre még emlékezhetünk a híradókból, hol ijesztőek, hol megrendítők, olykor még humorosak is, a balettbetétek pedig egyszer sem unalmasak, sőt a korabeli rockzene-kíséretnek hála, kifejezetten élvezetesek. Jamie Bell a címszerepben nemcsak ügyes táncos, hanem kitűnő színész is – nem csoda, hiszen valamennyire a saját történetét játszotta el: ő maga sem merte elárulni osztálytársainak, hogy balettórákra jár. Az övénél árnyaltabb és fajsúlyosabb szerep a balett-tanárnőé és az apáé, amelyet Julie Walters, illetve a Nevem: Joe-ból és az Árvákból ismert Gary Lewis alakít kíválóan.

A film tökéletes volna a giccses epilógus nélkül: 15 évvel később Billy apján és bátyján cseppet sem látszik meg az idő múlása, Billy kék szeme viszont barnára változott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3254