KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Felix Herngren: A százéves ember…

Kockázatos biztonság

Roboz Gábor

Roboz Gábor

Meg tudja-e ismételni a filmváltozat a regény világsikerét?

 

Ha egy beszélgetés során svéd könyvek és filmek kerülnek szóba, a mai olvasók és nézők többségének feltehetően A tetovált lány az első asszociációja mindkét kategóriában, a helyzet azonban most változhat: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt regényformában már világszerte ismert, és négy évvel megjelenése után a moziba járók látóterébe is bekerülhet. Egy ilyen komoly presztízsű mű adaptációjának alkotói természetesen csakis biztosra mehettek: a költségvetést közel tíz produkciós cég rakta össze, a rendezői székbe a vígjátékkészítésben tapasztalt Felix Herngren került, a főszerepet pedig a „Svédország legviccesebb embere”-ként emlegetett Robert Gustafssonra bízták. A filmváltozat érezhetően a globális piacra készült, és az a kérdés nem merül fel, hogy technikailag versenyképes-e a mai komédiák között, az viszont igen, hogy a könyv ismeretének hiányában tényleg annyira szórakoztató-e.

Ugyan a tévésorozatokkal is rutint szerzett rendező két előző nagyjátékfilmjében (Felnőtt viselkedés, Varannan vecka) jórészt párkapcsolati mizériákkal foglalkozott és időben-térben behatárolt közegben mozgott, első ránézésre zökkenőmentesen bonyolítja a flashbackekkel tarkított, sok helyszínen játszódó cselekményt. Herngren adaptációja jó néhány műfaji kódot aktivizál: a főhős szökésével road-movie veszi kezdetét, neonáci üldözői a thrillert hozzák magukkal (ráadásul még őket is fenyegeti egy újabb rosszfiú), a címszereplő után szaglászó rendőr pedig kvázi nyomozást folytat, bár a szálak közül ez a legkevésbé hangsúlyos. Az egésznek persze a – svédeknél annyira népszerű zsánernek számító – vígjáték biztosít keretet, így a karakterek többsége elrajzolt, a komikus hangvétel pedig semlegesít nagyjából minden feszültséget a történetben. Eleinte kellemes ízt ígér a több jelenetet is átható fekete humor, kivált a langyos poénok után, erre azonban a készítők nem támaszkodnak eléggé ahhoz, hogy cselekményszervező elem válhasson belőle.

A sztori főhőse, Allan Karlsson az ifjú Indiana Jones és Forrest Gump rokona, hiszen élete során egyik kalandból csöppent a másikba, jelen volt meghatározó eseményeknél és találkozott a huszadik századi történelem néhány jeles alakjával. Jonasson high-concept ötlete bizonyos értelemben hálás alapanyag, hiszen lehetővé teszi a filmesek számára, hogy az egészen különböző helyszínek, korszakok és konfliktusok bemutatásával attrakciókban gazdag élményt nyújtsanak a nézőnek. Míg azonban a szerző négyszáz oldalon sok karaktert és epizódot kibonthat, egy olyan két órás filmben ez képtelenség, amelynek cselekménye nagyrészt a jelenben zajló utazás ábrázolására koncentrál, ez pedig azzal jár, hogy minden flashbackre alig pár perc és csak egy kósza nagytotál jut. Herngren egyébként nem tesz különösebb erőfeszítéseket, hogy vizuálisan izgalmasabbá tegye a történetet, csupán elszór egy-két gyorsabb montázst és osztott képmezős felvételt, ebből a szempontból tehát inkább csak azoknak kedvez, akiknek örömöt okoz, ha néha látnak a vásznon egy robbantást.

Arról szó nincs, hogy unalmas lenne a film, az egymásra halmozott epizódok nem hagynak üresjáratot, a flashback-szerkezettel kapcsolatos probléma mellett ugyanakkor meglepő, mennyire érdektelenek a karakterek. Nem csak a főhős mellé szegődő, illetve az ő nyomában loholó figurák olyanok, mintha a cél a minél egysíkúbb mellékszereplők felvonultatása lett volna, hanem furcsamód maga Karlsson is. Az életrajzi szálból újra és újra megtudjuk róla, hogy szívbaj nélkül hagyja magát sodródni az eseményekkel, és hogy nagyon szeret robbantgatni meg inni (fiatalkori kasztrációja után a sztori nyilván nem vehet romantikus kanyart), a jelenbeli kalandok pedig szinte semmivel sem árnyalják a karaktert. Zavarba ejtő, hogy egy olyan film, amely már a címével is aláhúzza, hogy valamilyen különleges főszereplő fogja egyben tartani, csak egy egészen minimális szinten teljesíti ezt az elvárást, és igazán szellemes, emlékezetes vagy jelentőségteljes élettörténet-epizódokkal sem pótolja a hiányt. Persze ha az alkotók számára elsősorban mégiscsak a hazai siker volt a cél, akkor nincs is olyan nagy baj, hiszen svéd bestsellerből „Svédország legviccesebb emberé”-vel vígjátékot forgatni biztos befektetés, így viszont kérdéses, hogy a kalandor öregúr története filmként is annyira maradandó lesz-e, mint a tetovált lányé.

 

A SZÁZÉVES EMBER, AKI KIMÁSZOTT AZ ABLAKON ÉS ELTŰNT (Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann) – svéd, 2014. Rendezte: Felix Herngren. Írta: Jonas Jonasson regényéből Felix Herngern és Hans Ingemansson. Kép: Göran Hallberg. Szereplők: Robert Gustafsson (Allan Karlsson), Iwar Wiklander (Julius), David Wiberg (Benny), Mia Skaringer (Gunilla). Gyártó: NICE FLX. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 114 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11880