KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Krónika

Schubert Gusztáv

Márkus Éva

(1920–2012)

A magyar mozikban és televíziókban többnyire szinkronizált filmeket látunk. Így volt ez az elmúlt hatvan évben, és döntő fordulat aligha fog egyhamar beállni. Ez azt jelenti, hogy anyanyelvünket lényegében a tévé előtt ülve, filmeket nézve tanuljuk és tökéletesítjük. Feltéve persze, hogy a szinkronba beleadtak apait, anyait, mindazt a gazdagságot, amire a magyar nyelv képes. Nagyon meg kellene hát becsülnünk a mesteri szinkronrendezőket, a szellemes és pontos fordítókat, és a karakteres szinkronszínészeket, akiknek a nevét ugyan a legritkább esetben jegyezzük meg, de egyik-másik mondatuk, vagy akár a hanglejtésük mélyen az emlékezetünkbe vésődik.

A szakma dédnagymamája most ment el, 93 évesen. Woody Allen Manhattanje, Zeffirelli Rómeó és Júliája, az Egy férfi és egy nő, a Lázadás a Bountyn, az Édentől keletre vagy a Csillagok háborúja Márkus Éva Balázs Béla-díjas szinkronrendező „magyar hangján” marad velünk.

                 

Andrew Sarris

(1928–2012)

Sarris az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb hatású amerikai filmkritikusa volt, különösen akkoriban, amikor még a Village Voice kolumnistájaként (1960-89) vívott ádáz harcot nagy riválisával, a New Yorkert erősítő Pauline Kaellel. Túl sokat idehaza még a szakma sem hallott róla, kivált nem a hatvanas években, mikor is francia új hullám és az auteur-elv, vagyis a rendezői szerep elsődlegessége mellett kiállva aktívan részt vett a producer központú Ó-Hollywood, és a direktorok szabadságát meghirdető Új-Hollywood párharcában. Az 1968-ban megjelent The American Cinema: Directors and Directions 1929-1968 új kánont teremtett, az amerikai campusokon már csak emiatt is rongyosra olvasták. „Mintha a Szabad Európát hallgattuk volna.” – emlékezett vissza az egyik új-hollywoodi lázadó. Ha valaki ezek után azt gondolná, hogy egy nagy rendszeralkotó feltétlenül elfogulatlan és pontos ítéletű kritikus is, olvassa el a vitriolos tollú, de a kort alaposan ismerő filmtörténész, Peter Biskind kötetének (Gods and Monsters) idevágó fejezetét az amerikai filmkritika ’50-es, ’60-as évekbeli viharos korszakváltásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 03-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11213