KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/június
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A csábítás és a halál játékai Kamondi Zoltán (1960-2016)
• Hirsch Tibor: Múltunk a szemfedél alatt Magyar film, magyar idő – 2. rész
• Schubert Gusztáv: apa/anya Liliom ösvény
• Kővári Orsolya: Egy rítus története Beszélgetés Fliegauf Bencével
ETTORE SCOLA
• Bárdos Judit: A világ változtatott meg minket A világ változtatott meg minket
BRIT BŰNÖK
• Schubert Gusztáv: Alávaló úriemberek Top Secret Anglia
• Varró Attila: A vászon határtalan geometriája J. G. Ballard filmadaptációk
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal – 2. rész
SZOCIO+FANTASY
• Kránicz Bence: „Az Európai Unióban nincsenek jedik” BeszélgetésTóth Csabával
• Schubert Gusztáv: Galaktikus útikalauz apolitikusoknak Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
• Sepsi László: Hősködés a demokráciáért Marvel vs. DC – Szuperhősök polgárháborúja
• Schreiber András: Zombi politikón Romero élőhalottai
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: A család árulása Titanic versenyfilmek
• Huber Zoltán: Uralkodó szélirányok Titanic
• Simor Eszter: Különc közösségek Austin
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: Zsánerfilmek árnyékai Nicolas Provost filmjei
KÖNYV
• Zalán Vince: Pörös Géza: Krzysztof Zanussi világa Ráció és spiritualitás – testvérek?
• Sághy Miklós: A lélekvászon képei Pintér Judit Nóra: Az őrület perspektívái
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: A zeneipar nagymenői Bakelit
FILM / REGÉNY
• Pintér Judit: Csodálatos Boccaccio Boccaccio 2015
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Befejezetlen múlt Elcserélt világ
• Pintér Judit Nóra: Mennyi haza kell egy embernek? A lakás
• Horeczky Krisztina: Nők a szorítóban Ütős csajok
MOZI
• Baski Sándor: Az én csontsovány nővérem
• Sepsi László: Kivégzési parancs
• Árva Márton: Haifai kikötő
• Jankovics Márton: Mapplethorpe
• Kovács Kata: Máris hiányzol
• Szalkai Réka: Egy szó mint száz: szerelem!
• Baski Sándor: Pelé
• Teszár Dávid: A legkúlabb nap
• Kránicz Bence: Sarkköri mentőexpedíció
• Vajda Judit: Anyák napja
• Kovács Marcell: Csontok és skalpok
• Varró Attila: Beépített tudat
• Andorka György: Angry Birds – A film
DVD
• Gelencsér Gábor: Saul fia
• Benke Attila: Superman antológia
• Soós Tamás Dénes: Arctalan ellenség
• Szoboszlay Pál: Victor Frankenstein
• Tosoki Gyula: Kémvadászok: A szolgálat kötelez
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fogadó az Örök Világossághoz

Mammon-tánc, magyar módra

Zsugán István

 

Komikus szerep az önjelölt kultúrhistóriai dinnyecsőszé: a témák, történetek, motívumok a művészet kezdetei óta olyan rakoncátlanul vándorolnak művekből művekbe, gyakran semmibe véve a műfajok, műnemek áthághatatlannak vélt határait is, hogy csak győzze kapkodni a fejét bármilyen jól képzett művészeti finánc-gyakornok. (Jellemző, hogy a plágium fogalmát is csak a művészet produktumainak áruvá válásának korszaka kanonizálta...) Másfelől: gyakran a tegnap velünk, itt, a sarkon megtörtént események leghívebb leképezése is a déjà vu érzetét kelti.

Fölösleges tehát aprólékosan méricskélni, hogy nagyszámú előképei közül melyikből mennyit merített a Fogadó az örök Világossághoz forgatókönyvírója, Molnár Gál Péter. Már az ősforrásnak tekinthető A vörös vendégfogadó szerzője, Balzac is azzal vezeti be Hermann úr, a német pénzember szájába adott, bőséges vacsora utáni hátborzongató elbeszélését, hogy fölemlegeti E. T. A. Hoffmann meséit, valamint Walter Scott regényeit – Jean Epstein, a költőből és kritikusból lett filmrendező 1922-ben még az élettelen tárgyak „fotogén poézisének” filmjét forgatja le Balzac elbeszéléséből. Claude Autant-Lara 1951-es változata, A vörös kocsma viszont bohózatba oltja a lidérces bűnügyi históriát; s ezen a verzión már fölismerhető nyomot hagytak René Clair – Agatha Christie Tíz kicsi négerének fanyarabb színei is. (Nyilván ez utóbbira utalnak a film Brechtes hangvételű hullabúcsúztató songjai.) Molnár Gál Péter forgatókönyve a commedia dell’arte kanavászainak szellemében fogant játékvázlat; nem törekszik semmiféle sosem hallott bölcsességek megfogalmazására az átkos pénzről, a véres aranyról, amire mindenki áhítozik, s ami végül mindenkit sírba taszít – elsősorban a színészekre bízza, hogy jókedvű játékkal töltsék meg a hátborzongató éjszakai história másfél órás kereteit.

Bán Róbert igyekezett is elsőrangú szereplőgárdát verbuválni a hidegleléses út menti fogadó lakóiul. A fogadó – ahová csak beszállni lehet, kijutni belőle sose – koros tulajdonosnője Törőcsik Mari; nem fogalomzavar, ha azt mondjuk: utánozhatatlan bájjal adja a sokszoros gyilkos, hamuszürke orcával haldoklást mímelő asszonyi Harpagont, aki hegyes tőrt rejtő kecses hátvakarójával éppoly ügyesen bánik, mint különleges jelentőségű, nyeles ágymelegítőjével. Kálmán György a választékos modorú idősebb Majorossyként, Márkus László dúlt képű rendőrnyomozóként gazdagítja eredeti színekkel e vendégmarasztaló fogadó panoptikumát És – kissé atelier jellegű szövegeik ellenére – talán nemcsak a szakmabelieknek szerez mulatságot a minden vendég – minden későbbi hulla – személyében csakis tervezett színielőadásuk egy-egy újabb jelmezére koncentráló színésztrió: Ronyecz Mária, Kézdy György és Dunai Tamás. Kende János operatőrnek ismét alkalma nyílik, hogy dekoratív képsorban hódoljon tűzimádatának; de nemcsak a recsegve-ropogva szénné égő fogadó fényképezésénél, hanem a sejtelmes belsők fény–árnyék-játékaival is bizonyítja fölényes szakmai tudását.

Bán Róbert új filmje nem vállalkozott különösebben nagy igényű, fölfedező erejű művészi feladat megoldására, de amit célul tűzött ki – másfél órás kellemes kikapcsolódást kínálni a fekete humorra fogékony nézőinek –, azt korrektül teljesíti. És ez nem is kevés ebben a mostanábani ál-mélységektől és mű-valóságoktól is hemzsegő filmtermésben.

S hogy ez a magyarosan előadott Mammon-tánc kicsit tenyeres-talpasabbnak tetszik egykori párizsi előképénél?

Istenem, a csárdás se olyan kifinomultan választékos, mint a francia négyes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 07. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7414