KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/június
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A csábítás és a halál játékai Kamondi Zoltán (1960-2016)
• Hirsch Tibor: Múltunk a szemfedél alatt Magyar film, magyar idő – 2. rész
• Schubert Gusztáv: apa/anya Liliom ösvény
• Kővári Orsolya: Egy rítus története Beszélgetés Fliegauf Bencével
ETTORE SCOLA
• Bárdos Judit: A világ változtatott meg minket A világ változtatott meg minket
BRIT BŰNÖK
• Schubert Gusztáv: Alávaló úriemberek Top Secret Anglia
• Varró Attila: A vászon határtalan geometriája J. G. Ballard filmadaptációk
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal – 2. rész
SZOCIO+FANTASY
• Kránicz Bence: „Az Európai Unióban nincsenek jedik” BeszélgetésTóth Csabával
• Schubert Gusztáv: Galaktikus útikalauz apolitikusoknak Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
• Sepsi László: Hősködés a demokráciáért Marvel vs. DC – Szuperhősök polgárháborúja
• Schreiber András: Zombi politikón Romero élőhalottai
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: A család árulása Titanic versenyfilmek
• Huber Zoltán: Uralkodó szélirányok Titanic
• Simor Eszter: Különc közösségek Austin
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: Zsánerfilmek árnyékai Nicolas Provost filmjei
KÖNYV
• Zalán Vince: Pörös Géza: Krzysztof Zanussi világa Ráció és spiritualitás – testvérek?
• Sághy Miklós: A lélekvászon képei Pintér Judit Nóra: Az őrület perspektívái
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: A zeneipar nagymenői Bakelit
FILM / REGÉNY
• Pintér Judit: Csodálatos Boccaccio Boccaccio 2015
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Befejezetlen múlt Elcserélt világ
• Pintér Judit Nóra: Mennyi haza kell egy embernek? A lakás
• Horeczky Krisztina: Nők a szorítóban Ütős csajok
MOZI
• Baski Sándor: Az én csontsovány nővérem
• Sepsi László: Kivégzési parancs
• Árva Márton: Haifai kikötő
• Jankovics Márton: Mapplethorpe
• Kovács Kata: Máris hiányzol
• Szalkai Réka: Egy szó mint száz: szerelem!
• Baski Sándor: Pelé
• Teszár Dávid: A legkúlabb nap
• Kránicz Bence: Sarkköri mentőexpedíció
• Vajda Judit: Anyák napja
• Kovács Marcell: Csontok és skalpok
• Varró Attila: Beépített tudat
• Andorka György: Angry Birds – A film
DVD
• Gelencsér Gábor: Saul fia
• Benke Attila: Superman antológia
• Soós Tamás Dénes: Arctalan ellenség
• Szoboszlay Pál: Victor Frankenstein
• Tosoki Gyula: Kémvadászok: A szolgálat kötelez
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Blackhat

Távoli Behatoló Eszköz

Varró Attila

Mann gengszterhősei ezúttal cyberbűnözők, alvilága a digitális világ

Tekintve, hogy az elmúlt év hollywoodi filmtermésének tanúbizonysága szerint magára valamit is adó sztár-auteur csakis filmszalaggal dolgozik, vesse tekintetét akár mesebeli múltra (Noé, Django elszabadult), a 20. század népszerű évtizedeire (Káprázatos holdfény, Beépített hiba), netán a sivár jövőre (Csillagok közt), a digitális technikában rejlő művészi lehetőségek manapság elvétve találnak maguknak széles közönséget érintő multiplex-filmekben fogalmazó szerzőket – olyan pedig, aki kifejezetten rájátszik az újfajta képalkotás eltérő vizualitására, legfeljebb egy akad a fősodorban. Mint a 2009-es Közellenség fennen hirdette, a korábbi józan funkcionalitást félre téve Michael Mann maradéktalanul elkötelezte magát a pixelek mellett: nem a szebb látvány (Collateral), a dinamikusabb akciók (Miami Vice) vagy a híradószerűség érzete (Ali) érdekében nyúlt digitális kamera után, hanem hogy megszabadítsa filmjét attól a hagyományos illúzióteremtéstől, amit a precízen bevilágított terek, a felvevőgépek köré komponált akciók, a celluloid-kép máig utánozhatatlan mívessége biztosít. Mann számára az új technika egy új intimitás lehetőségét jelenti film és néző között: az analóg felvevők mesterlövész Hosszú Puskái után a testközelség élményét kínálja.

Minthogy a Közellenség bukását elsősorban a modern technika és a klasszikus alvilág összeférhetetlensége okozta, Mann az idei opuszt – amit immár kizárólag digitális kamerákkal vettek fel – nem csupán kortárs környezetbe, de a formához szorosan illeszkedő világba helyezte. Mivel életművében eddig is a gengszter-thrillerek jelentették a biztos origót, logikus lépést jelentett a cyber-bűnözés közege és a hacker emblematikus alakja, aki ezúttal egyaránt megkapja a főhős és az antagonista szerepkörét: két szuper-hacker, az atomerőművet, tőzsdét szabotáló „Fekete Kalap” és a börtönbüntetése eltörléséért embervadászatra vállalkozó ifjú konzoltitán versenyfutása zajlik Hong Kongtól Jakartáig, amelynek tétje egyre személyesebbé válik. A kézműves hagyományokra sokat adó Mann szemében a távolság, a közvetettség mindig is a negatív karakterekhez kötődött, lásd hús-vér proxy-kkal dolgoztató bábjátékosait (az Erőd pokolbéli szörnyetegétől az Embervadász Lecktorán át a Miami Vice távgyilkoló drogbárójáig): a Blackhat címszereplője hibátlanul illeszkedik a sorba, sőt legtökéletesebb képviselője, aki kanapéjáról egyetlen keyboarddal nukleáris katasztrófát okozhat. Ráadásul a tipikus Mann-főhős soha ilyen nyilvánvalóan nem jelent meg ellenfelének komplementereként (lásd az Embervadász vagy a Szemtől szemben nyomozóját), ismét csak a szabadságát veszélyeztető Rendszer és a lelkét fenyegető sötét ösztön-én kettős szorításából kénytelen kiutat találni: Hathaway próbaidős hacker-ének egyaránt meg kell szabadulnia a bokáját szorító nyomkövetőtől és attól a csábítástól, ami szinte isteni hatalommal kecsegteti embertársai felett – így aztán nem a törvény és nem a személyes bosszú miatt végez saját kezűleg ellenfelével (Remote Access Tool helyett valódi szerszámokkal), hanem belső megtisztulása végett (lásd a zárókép kifehéredő monitorképét).

A digitális bűn világa azonban nem csak kiváló keretet kínál a Mann-féle szerzői problematikának (függetlenség a külső és belső kényszerektől) és filmkészítői ars poetica-nak („Minél közelebb, minél gyorsabban a célponthoz jutni”), de illeszkedik ahhoz a Közellenséggel bekövetkező alkotói fordulathoz, ami a Blackhat, mint közönségfilm alapvető problémájáért felelős. Miközben digitális palettája, kavargó akciójelenetei (főleg az indonéz vezeklési ünnepségbe helyezett finálé), lüktető ázsiai városképei lenyűgöző vászonélményt kínálnak, a cselekmény jóformán minden téren súlyos sebektől vérzik: nem csupán a Mann-re jellemző tömör, ám költői párbeszédek hiányoznak, de ezúttal kínosan erőszakolt a szerzői „végzetes szerelem”-motívum, értelmetlenek a fordulatok és súlyos csalódást okoz a sokat ígérő titokzatos indíték slusszpoénja is. Mintha a celluloidtól való teljes elfordulás a történet megtagadásával járt volna – az egyesek és nullák irányítójaként a rendező többé már nem törődne az árnyalatok, az átmenetek, az összefüggések analóg erényeivel. A Blackhat kétségtelenül egy magas szakmai tudású, vérprofi szuperhacker műve, de éppen úgy csupán távolról, közvetve manipulálja nézőjét erős impulzusaival, akár az életmű rettegett RAT-gonosztevői.

 

BLACKHAT (Blackhat) – amerikai, 2015. Rendezte: Michael Mann. Írta: Morgan Davis Foehl és Michael Mann. Kép: Stuart Dryburgh. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Chris Hemsworth (Hathaway), Wei Tang (Lien), Leehom Wang (Chen), Viola Davis (Barrett). Gyártó: Legendary Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 135 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12089