Láttuk mégA velencei kurtizánTamás Amaryllis
A 16. századi úszó bordély, Velence látványa és Veronica Franco, a kurtizánkirálynő érzékisége a vágybirodalom példázatgyűjteményét adja az erre kiéhezetteknek. Az evilági örömökről, az érzelmek univerzumában zavarodottan tévelygő balgákról. Pestisjárvány, inkvizíció zengő tumultusában hömpölyög a megunhatatlan csevegés arról, hogy a szerelem boldog állapot-e vagy boldogtalan, hogy mindannyiónkban van valamennyi mindenkiféléből. Kielégítetlen nőből és szent kokottból, trubadúrból és szadista kukkolóból. S hogy a nőnek tettestársa vagyon, az ki neveztetik férfinak. Hogy oda-vissza, tér- és időkorlátokat átröpülve csak a konvenciók, a formák, a járulékos elemek változtak, az alapvető dolgok, a szenvedély, az intellektus és a képzelet alapjai változatlanok maradtak. Hagyományok, előítéletek és ideálok, vallásos hitek, erkölcsi rendszerek és illemkódexek csak különböző formákba öntik az emberi ösztönök, szenvedélyek és vágyak változatlan, kezelhetetlen alapanyagát. Az emberi viselkedés kívülről törvény és szokás, belülről kierőszakolt kompromisszum a nyers ösztön és az elérhetetlen ideál között. Fura keveréke az ellentmondásoknak, a szenvedélytől való rettegésnek és a szenvedély romantikus imádatának. A szerelmet, a lélek irigylésre méltó állapotát – egyetlen életen belül is – felválthatja a szenvedély a szenvedélyért kultusza.
E film nem akar más lenni, mint ami: mese. Kultúrtörténeti adalékokkal is műveli a nézőt, mégpedig roppant élvezetes módon. Filozófiája életimádó. A független, eszményi emberről regél, aki szellemi párviadalban – költőként -, és ágybéli csatározások terepén – szűzies cédaként – valamennyi lényeges erényt gyakorolja: emberszeretet, intelligenciát, bátorságot, nagylelkűséget, érdeknélküliséget.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1341 átlag: 5.6 |
 |
|
