KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/május
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múltunk a beton alatt Magyar film, magyar idő – 1. rész
• Kelecsényi László: És akkor a Psota… Psota Irén (1929-2016)
• Babiczky László: Összhangzat és intuíció Beszélgetés Zányi Tamással
• Soós Tamás Dénes: 80 év derű Beszélgetés Csukás Istvánnal
ANDRZEJ ZULAWSKI
• Varga Zoltán: Lázas szerelmek balladái Andrzej Zulawski démonai
BRIT BŰNÖK
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal
• Roboz Gábor: Antihősök krónikái Ruth Rendell a moziban
TÁVOL-KELET
• Teszár Dávid: Kistigrisből nagy tigris Koreai film 2010-2015
• Géczi Zoltán: Renegátok sötét öltönyben Dél-koreai gengszterfilmek új hulláma
• Varró Attila: Nyolc milliméteres tűzerő Japán punkfilmek
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: Az unokák mozija Magyar Filmhét: kisjátékfilmek
• Orosz Anna Ida: A pálya szélén Magyar Filmhét: animációs filmek
• Csiger Ádám: A nagy shortolás Friss Hús Fesztivál
• Pintér Judit: Ciao Annamaria! Trieszt
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Egy bunkó újságíró naplója Daniel Kehlmann: Én és Kaminski
• Forgács Nóra Kinga: A múltam helyett a múltadban Wolfgang Becker: Én és Kaminski
KRITIKA
• Sepsi László: Putyin kedvenc videójátéka Ilya Naishuller: Hardcore Henry
• Soós Tamás Dénes: Két gyerek, négy kerék Tiszta szívvel
• Baski Sándor: Kitörési kísérlet Hurok
MOZI
• Baski Sándor: Mama
• Pazár Sarolta: A kommuna
• Forgács Nóra Kinga: Az alsó szomszéd
• Jankovics Márton: A lánykirály
• Vajda Judit: Bazi nagy görög lagzi 2.
• Simor Eszter: Gyilkos páros
• Tüske Zsuzsanna: A Főnök
• Alföldi Nóra: A szerelem gyerekkel jön
• Sepsi László: Cloverfield Lane 10
• Andorka György: Batman Superman ellen: Az igazság hajnala
• Varró Attila: A Vadász és a Jégkirálynő
• Kránicz Bence: A dzsungel könyve
DVD
• Bocsor Péter: Egyenesen Comptonból
• Gelencsér Gábor: Bizalom
• Soós Tamás Dénes: A harminchármak
• Gelencsér Gábor: Szegény gazdagok

• Kárpáti György: Szemmérték A FIPRESCI 90 éve
DVD
• Kránicz Bence: A válságstáb
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Reno 911!

Mocskos zsaruk

Pernecker Dávid

Tíz éve ért véget a mai napig elképesztően tabudöntő Reno 911!.

 

A dokumentumfilmes formája ellenére erősen manipulált Zsaruk 1989-ben indult proto-valóságshowja bűnben fogant, a csúcspontra ért amerikai bűnözési hullámot azonban kritika megfogalmazása nélkül, katasztrófaturistaként lovagolta meg. A bulvárdokumentum-sorozat legnagyobb érdeme nyilván nem az, hogy manipulatív ostobaságával kikövezte az utat a Big Brother és fattyai számára, hanem hogy többtucatnyi évadon keresztül sulykolt autoritás-propagandája során olyan irreális képet festett a bűnüldözésről, hogy önmaga paródiájaként vált szinte kötelezően parodizálandóvá. Sokan űztek gúnyt a Zsarukból, de senki nem tette azt olyan öntörvényűen, sokkolóan, vakmerően provokatív és tabudöntögető módon, mint a Thomas Lennon, Robert Ben Garrant és Kerry Kenney-Silver által megálmodott, kultikussá vált Reno 911! (Zsaruk bevetésen), melynek eddigi utolsó, hatodik évada 10 éve ért véget. A Reno 911! elképesztően éles humorú epizódjaiban a Zsaruk tabloidvalósága a ’90-es évek nagyhatású brit áldokumentarista-sorozatainak (People Like Us, A hivatal, Operation Good Guys) jól bevált formátumában bűnös röhögőgörcsök közepette kap lángra. A Reno 911! szerzői (akik társaikkal együtt színészként olykor több idióta szerepben is brillíroznak) az áldokumentumfilmes stíluskeretek között improvizálva keltik életre „a világ legnagyobb kisvárosa”, a nevadai Reno leghülyébb seriffjeit, akik rendszeresen törik át a „negyedik falat”. Kiszólnak az operatőrnek azon háborogva, hogy a róluk készült sorozatban csak a legbénább megmozdulásaik láthatók, elterelik a figyelmét, ha épp rájárnak a lefoglalt kokainra, és a Zsaruk akciófétisére reflektálva próbálnak vagánykodni (remek slapstick lesz belőle). Ahogy a Reno 911! társulatának tagjai a Zsaruk struktúrájára rímelő szkeccs-jeleneteikben karaktereik imádni való retardáltságában lubickolva improvizálnak arcpirítóan trágár, időtlenül idézhető suttyóságokat, az nem csak a Zsaruk túl komolyan vett párbeszédeinek mutat be. A rögtönzés több mint a paródia eszköze a Reno 911!-ben, az improvizáció világot épít. A jelenetek körvonalai, alapszituációjuk, elejük-végük volt csak adott, ami köztük történik, az a szerzők és megannyi komikusbarátjuk egyszeri és megismételhetetlen műve, melynek köszönhetően a sorozat fiktív-alternatív Renója a tévétörténelem legtaplóbb, legszürreálisabb városává vált. Mintha kizárólag szivacsagyú crack-függők, beltenyésztett tahók, szexuális bűnözők, perverzek, eszelős prostik, kisstílű csalók, korrupt politikusok laknák a várost (melynek polgárai annyira imádták a sorozatot, hogy megmentésére aláírásgyűjtésbe kezdtek). Visszatérő vendégek ők, akik olykor egy-egy rövid jelenetben, máskor tartalmasabb cselekményszálak abszurd káoszában próbálják megúszni büntetésüket. A könnyen megkedvelhető törvényen kívüliek általában valamilyen röhejes módon lógnak meg a törvény őrei elől vagy épp a rendszer csődjeként kerülnek újra és újra szabadlábra (a legfrappánsabb jeleneteket a mai napig vetítik oktató céllal amerikai rendőrkapitányságok). A Reno 911! kitűnően értelmezhető szatíraként is, hiszen mégis milyen az a fent említett rendszer, melyben olyan amorális dilettánsok tartják fent a nem létező rendet, akik versenyt szerveznek maguk között kivégzésre – „ami olyan, mint a NASCAR, csak lehet tudni, hogy ki fog meghalni” – szóló helyjegyekért. Az nyeri a jegyeket, aki le tud tartóztatni valakit, aki parókát hord, van nála crack és/vagy van állat-tetoválása. Ha ez a valaki zsidó is, azért dupla pont jár. Miközben a politikai korrektség hulláma paralizálja a nagyvászon komédiáinak többségét, üdítő látni, hogy másfél évtizede készülhetett egy olyan sorozat, melyben mesteri komikusok rasszista, homofób, vallásokat, időseket és gyerekeket és fogyatékkal élőket nem kímélő éjfekete poénokkal bombázzák porig a mit sem változott, hipokrita, buta, agresszív, korlátolt amerikai idiokráciát és az általunk túlságosan is nagyra tartott úgynevezett „jó ízlést”. Ahogy pedig ezek a csodálatosan nyomorult seriffek mindenkire bármiért fegyvert fognak (sokszor egymásra is), ahogy próbálják elsumákolni vétkeiket, és ahogy tök részegen határkerítést húznak fel a mexikói bevándorlók visszatartására, úgy emelkedik a Reno 911! vérpezsdítően szatirikus paródiája profetikus magasságokba.

 

Zsaruk bevetésen (Reno 911!) – amerikai, 2003-2009. Kreátorok: Robert Ben Garrant, Thomas Lennon, Kerri Kenney-Silver. Szereplők: Thomas Lennon (Dangle), Robert Ben Garrant (Travis), Kerry Kenney-Silver (Trudy), Michael Patrick Jann (Rendező). Gyártó: Jersey Television / Comedy Central. 88 x 22 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14160