KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A banditanők

Vajda Judit

Las Bandidas – francia-spanyol-német, 2006. Rendezte: Joachim Roennig és Espen Sandberg. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Penelope Cruz (Maria), Salma Hayek (Sarah), Steve Zahn (Quentin), Dwight Yoakim (Tyler). Gyártó: Europa Corp/ TF1/ Ultra Films. Forgalmazó: SPI. Szinkronizált. 93 perc.

 

Női buddy-movie-t ugyan láthattunk már korábban (Thelma és Louise), még western környezetbe helyezve is (Viva Maria!), első hallásra mégis eredeti dolognak tűnik leforgatni a Butch Cassidy és a Sundance kölyöknek a szebbik nemre hangszerelt verzióját. A projekt atyja, Luc Besson azonban azt hihette, hogy ez már magában akkora ötlet, hogy nem kell hozzá tisztességes forgatókönyv, és a rendezést is rá lehet bízni két elsőfilmes alkotóra (Joachim Roenning és Espen Sandberg – van, aki e neveket ismeri?). Az ígéretesen induló filmben így a legfrappánsabb fogás az marad, hogy az előkelő úrihölgy szerepét az apró termetű, vastag csontú, dús idomú Salma Hayek kapta, míg a nála magasabb, vékonyabb, arisztokratikusabb megjelenésű Penelope Cruz játssza a csekély értelmű földtúró parasztot. A duót kiegészítő Steve Zahnnak van ugyan néhány értékelhető villanása, a dicső Vadnyugat megidézéséről pedig a film zenéjét szerző Eric Serra és az operatőr, Thierry Arbogast gondoskodott, de mindezzel együtt amennyire vérbeli señoritákat sikerült megnyerni a produkcióra, olyan vérszegény lett a végeredmény. Néha ugyan felmerül a paródia lehetősége, de több minden is azt támasztja alá, hogy az alkotók ahhoz nem voltak elég bátrak, és a kockázatosabb vállalkozás helyett a biztos (anyagi) sikerre mentek: kevés ötlet, sok felpolcolt cici, még egy könnyed vígjátékhoz képest is gyermeteg és sekélyes világkép, Amerika-ellenes, hazafias megnyilvánulások (Salma Hayek valószínűleg csupán azért is elvállalta volna a főszerepet, hogy elmondhassa a filmben, hogy „Viva Mexico!”). Ezenkívül a színészi játék és a gyerekes „szex”-jelenetek (a kiskamaszok fantáziáját leginkább izgató csókolózást a filmben a végletekig kiaknázzák, a fedetlen testrészeket pedig mind úgy ábrázolták, hogy még elbírja a 12-es karika) mind azt sejtetik, hogy ezt a művet elsősorban a kiskamasz korosztály fogja élvezni. Az ennél idősebbek inkább nézzék meg gyors egymásutánban a Butch Cassidyt és a Viva Maria!-t.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8737