Láttuk még

48 óra

Schreiber László

Walter Hillnek bizonyára nem volt szüksége rá, hogy a film készítése előtt felüsse a Nagy Könyvet a „szórakoztató amerikai bűnügyi film” címszónál, már azért sem, mert ott a műfaj olyan remekei alatt szerepel a neve, mint a Harcosok (Warriors) vagy a Gengszterek sofőrje. Biztos kézzel válogatja össze a hozzávalókat egy gond és korhatár nélkül fogyasztható, könnyen emészthető San Francisco-i specialitáshoz. Az üldözések, verekedések, lövöldözések közepette egy kis népszerű ismeretterjesztő munkára is jut idő. A fekete, fehér és rézbőrű szereplők jóvoltából némi történelmi-etnikai hangulattal színesített városnézés során ismerkedhetünk „Frisco” nevezetességeivel, a kínai negyed és a hírhedt metró mindennapjaival. Közben a lőtt sebekből dől a vér, a gyilkosok kíméletlenek és marconák, de mégsem telepszik a filmre a német bűnügyi történetekből ismert homályos, szürke, nyomasztó hangulat. Ez mindenekelőtt Eddie Murphy-nek köszönhető, aki manapság afféle amerikai fekete kiskabosként arat zajos sikereket a szórakoztató műfajban.

Félreértés ne essék, nem komolytalan a film, még csak vígjátéknak sem lehet nevezni, de rendre felbukkannak benne feszültségoldó színfoltok. Az új ötletek mellett klisévé szelídült régi fogásokat is használ Hill, ilyen a rövid időre (ezúttal 48 órára) rablóból pandúrrá tett bűnöző szerepeltetése is, de ezt nyilván adaléknak szánta a lezser, hanyag járású, keményöklű, a szabályzatnak fittyet hányó rendőr nimbuszához. Habár ebben a műfaj kedvelői, gondolom, nem szorulnak már támogatásra.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5189

Cikk értékelése:

szavazat: 1038 átlag: 5.46