KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Pécsi szál

Ország gyöngye, aranya

Barotányi Zoltán

Játékos-önironikus nyomozás a pécsi zene titka után.

 

A tágan értelmezett (pláne, az igényes!) popzene rajongói régóta szembesülhettek azzal az örvendetes ténnyel, hogy szerencsére ebben a műfajban csak korlátozottan érvényesül a vízfejhatás, az átkos Budapest-centrikusság. A magyar zene egyik kétségbevonhatatlan fellegvára és számtalan zenekar szülőhelye Pécs, amelynek híre, e tekintetben is rég túlnőtt a Baranya megye szabta határokon – a zenerajongó közönség is tudomással bír arról, hogy kedvenc zenekarai közül jó néhányat éppen innen katapultált a jó sorssal kombinált tehetség a megérdemelt siker felé. Lévai Balázs viszont korábban számos emlékezetes tévéprodukciót (például a több folytatást megélt Dob+basszus szériát) készített a magyar popzene regényes háttérsztorijaira alapozva, ráadásul könyvet is szentelt Lovasi András (laikusok számára: a pécsi Kispál és a Borz majd a Kiscsillag zenésze/dalszerző-énekese) életének és munkásságának. Ebből a szempontból logikus döntés volt, hogy éppen ő eredjen a rejtély nyomába: mi a titka annak, hogy ennyi jeles alkotó és zenekar került ki Baranya festői fekvésű székhelyéről. A Pécsi szál azonban nem holmi szimpla, hagyományos dokumentumfilmnek készült. Pontosan 73 percig szeretné lekötni a néző figyelmét, így azután mást is ki kellett találnia a helyi ízekkel felturbózott szimpla riport mellé, valamiféle fikciós keretet, no meg izgalommal kecsegtető narrációt, ami nem hagy teret az üresjáratoknak. És Lévai meg is találta azt a jól ismert figurát, aki elviszi a produkciót a hátán: Szabó Simon színész-rendező tökéletes választás a narrátorral keresztezett oknyomozó riporter szerepére. Afféle résztvevő megfigyelőként, önfeledt játékkal próbálja kideríteni a titkot, ami talán nincs is, közben szóval tartani, még inkább szóra bírni az amúgy is gazdag pécsi felhozatalból széles merítéssel kiválasztott zenész arcokat (Takáts Esztert, a Kispál és a Borz két beltagját, Kispált és Lovasit, a 30Y, a Punnany Massif, a Halott Pénz, a Junkie Jack Flash zenészeit). A feladat első blikkre nem tűnik egyszerűnek: úgy kell megosztani sztorijaikat a nézőkkel, hogy annak dramaturgiailag helye legyen a filmben, eközben úgy ragadjanak hangszert vagy fakadjanak dalra, hogy azt az adott pillanatban természetesnek és keresetlen fordulatnak véljük. A megoldás egy erős fikciós szál beiktatása egy kissé impresszionista hangulatfilmbe: a színészként is színészt (no meg botcsinálta kultúrarcheológust) alakító Szabó Simon további színes figurákkal találkozik, akikről egytől-egyig kiderül, hogy közük van a titokhoz. Valójában színészek ők is: ki az Orfűi-tó olasz fürdőmesterét, ki a narrátor orvos-genetikus nyomozótársát vagy éppen az énekkar-vezetőt adja. A pécsi zenék sikerének titkát firtató, mind eszementebb hipotézisek igazolása önmagában is kacagtató mini történetfolyamokat indukál (a sírrablós jelenet pluszpontot érdemel) – még ha azon az áron is, hogy közben elfeledkezünk arról, hogy miért készült ez az (ál)dokumentumfilm, vagy legalábbis mi volt az ürügy hozzá. Pedig ha „csak” a beszélő, sőt éneklő-zenélő fejeket látjuk, az is magával ragadja a nézőt, pláne, ha autentikus helyszíneket is mellékelnek hozzájuk. Amúgy a valóságban jóval gazdagabb és színesebb (bár korántsem minden elemében idilli) pécsi városi életvilág bemutatásával nem sokat bajlódik Lévai filmje. A Mecsek tetejéről a város fölé magasodó Tv-tornyot azért megnézzük drónoptikából is, de leginkább az átlag kultúrturista által bejárt belvárosból kapunk ízelítőt. Akad egy-két snitt az új Zsolnay-negyedről és említés szintjén, képben szinte villanásszerűen kerül elő Uránváros, a patinás lakótelep, annak néhai híres-hírhedt szórakozóhelye, az Olympia, meg úgy általában a város bányászmúltja és a diszkréten emelt szintű (de azért jóval a határérték alatti) radioaktív háttérsugárzás, ami maga is része a pécsi folklórnak. A film javára válik a többszörösen rétegzett önirónia: egyszerre fordítja ki az oknyomozó dokumentumfilmek, a kincsvadászos sorozatok, a zenés portréfilmek paneljeit, közben folyamatos a mulatságos és egyszerre zavarba ejtő áttűnés Szabó filmbéli fikciós figurája és a konkrét színészceleb alakja között. Persze emiatt jó néhányszor el is veszíti a film a fókuszát, de ekkor sem marad más, mint kissé öncélú és eközben többnyire önfeledten szórakoztató alkotás, ami leginkább arra tanít, hogy ne bajlódjunk olyan feladványokkal, amelyeket úgy sem lehet megoldani.

 

PÉCSI SZÁL – magyar, 2019. Rendezte: Lévai Balázs. Írta: Maruszki Balázs és Lévai Balázs. Kép: Kőrösi András. Vágó: Csabai Attila. Producer: Meggyes Krisztina. Szereplők: Szabó Simon, Pallagi Melitta, Beck Zoltán, Lovasi András, Farkas Roland, Felcser Máté, Járai Márk, Marsalkó Dávid, Takáts Eszter, Pető Szabolcs. Gyártó: VisionTeam / Színfolt / Little Bus. Forgalmazó: Budapest Film. 73 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14124