KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mary Shelley

Pethő Réka

Mary Shelley – brit, 2017. Rendezte: Haifaa Al-Mansour. Írta: Emma Jensen. Kép: David Ungaro. Zene: Amelia Warner. Szereplők: Elle Fanning (Mary), Douglas Booth (Percy), Tom Sturridge (Byron), Bel Powley (Claire), Ben Hardy (Polidori). Gyártó: HanWay Films / BFI. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 121 perc.

 

Az életrajzi filmek alapvetőn két irányt követhetnek: vagy azt tűzik ki célul, hogy a történelmi hűséghez folyamatosan ragaszkodva minél több tényt és eseményt jelenítsenek meg a bemutatni kívánt alak életéből, vagy elrugaszkodva a lexikális életút-felmondástól, egy szubjektív mesét tárjanak elénk az adott karakterről és a korszakról, amelyben élt. A Mary Shelley valahol félúton van ezek közt, mert bár Haifaa Al-Mansour alkotásában a bemutatott események nagyrészt megfelelnek a valóságnak, a hangsúly mégis az érzelmeken és a hangulatteremtésen van.

A film 16 éves korától követi Mary-t, akinek minden vágya, hogy szülei példáját követve maga is író legyen. Megismerkedik a költő Shelley-vel, és szerelmüknek az sem szabhat gátat, hogy egyedül, szegénységben kell boldogulniuk – mivel a költő egy feleséget és gyermeket hagyott faképnél, Mary apja is ellenzi a kapcsolatukat, a Shelley-családja pedig egyenesen kitagadja a fiút. A nehéz anyagi körülmények következtében pár hónapos gyermeküket is elveszítik, és Mary olyan kétségbeesésbe zuhan, amelyben Percy nem tud az a társ lenni, akire a lánynak szüksége lenne. A mély magány állapotában az addig a saját írói hangja megtalálásával küzdő nő – szinte fel sem kelve az asztaltól – megírja a Frankensteint.

A Mary Shelly gyönyörű díszlettel, a korabeli mindennapok lassú tempójával és kiemelkedően szép képi világgal teremti meg a közeget a hősnő két évének bemutatásához, amíg könyvimádó kamaszlányból gyermekét elvesztő, kemény nővé válik, és papírra veti híres regényét, amely először nem jelenhetett meg a neve alatt – lévén, hogy nő írta –, ám kétszáz évvel később is vonatkozási pont és népszerű olvasmány. Pontosan felépített alkotás, ahol a kétórás játékidőt épp félóránként tagolják a kulcsfontosságú események (szembesülés Percy feleségével, találkozás a holtak „életre keltésének” lehetőségével, a könyv megírása) –talán túlontúl melodramatikus, mégis izgalmas bemutatása annak, mi is teremtette meg a Frankensteint: nem az írói szándék, nem az alkotói fantázia, hanem Mary saját tragédiájának terápiás jelleggel papírra vetett megfogalmazása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14058