KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Papás-babás

Parádi Orsolya

Daddy Cool – francia, 2017. Rendezte: Maxime Govare. Írta: Noémie Saglio és Maxime Govare. Kép: Gilles Henry. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Vincent Elbaz (Adrien), Laurence Arné (Maude), Jean- François Cayrey (Emmanuel), Grégory Fitoussi (Renaud). Gyártó: Les Improductibles / UPI. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.

 

A filmtörténetben időről időre felbukkannak a kisgyerekes közeggel idegen testként találkozó férfi főhősök. Minél nagyobb a kontraszt, annál népszerűbb a figura: toplistások a rend keménykötésű őrei, elég, ha felidézzük az Ovizsarut, Mr. Óvóbácsit, Gorilla bácsit – Arnold Schwarzenegger, Hulk Hogan és Vin Diesel karrierjének csak jót tett a szerep. Aztán van, aki a financiális nehézségein lendülne át gyerekek segítségével, mint Eddie Murphy Oviapuként, és ott a csajozásra gyereket használó férfikarakter, aki később valódi kötődésre is képessé válhat, mint Hugh Grant az Egy fiúról szépfiújaként.

A francia Maxime Govare vegytiszta vígjátéka pofátlan lazasággal kezeli ezt a toposzt. Főhőse, a negyvenéves Adrien éli világát Párizsban, és olyan felelőtlen, mintha a kamaszkorban ragadt volna. Szerelme, a gyönyörű és menő grafikus, Maude már gyereket szeretne, úgyhogy egy nap betelik a pohár, és kirúgja. Adrien úgy dönt, a legjobb módja a Nő visszaszerzésének, ha közös lakásukban óvodát nyit a környékbeli hároméveseknek. Botcsinálta óvóbácsiként persze nem csak a gyerekeket veszi le a lábáról. A személyiségre szabott nevelési módszerek, fenntartható fajátékok és az organikus bioételek zászlóvivői biztosan kardot rántanak majd e film láttán, mivel a főhős plasztikkarámot készít a kicsiknek, junkfooddal tömi őket, közben láncdohányosként pöfékel a gyerekkel teli nappaliban, és a pelenkázón hagy egy csecsemőt. Ám aki hisz egy következmények nélküli világ létezésében, az jól szórakozhat: a sármos Vincent Elbaz és a címlapokra kívánkozóan tökéletes Laurence Arné természetes játéka elviszi a könnyű nyári szórakozásra szánt filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13780