KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A legnagyobb showman

Kovács Patrik

The Greatest Showman – amerikai, 2017. Rendezte: Michael Gracey. Írta: Jenny Bicks és Bill Condon. Kép: Seamus McGarvey. Zene: John Debney és Joseph Trapanese. Szereplők: Hugh Jackman (Barnum), Michelle Williams (Charity), Zac Efron (Carlyle), Zendaya (Anne), Rebecca Ferguson (Jenny). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.

 

Michael Gracey elsőfilmjét Phineas T. Barnum, a legendás cirkuszalapító látványos életműve ihlette: A legnagyobb showman víg kedélyű musical a Hugh Jackman által alakított, ragyogó üzleti érzékkel megáldott porondmesterről. A koncepció roppant izgalmas, hiszen azáltal, hogy a film a messzi 19. századba repít – amikor még gyerekcipőben járt a szórakoztatóipar –, bújtatottan bár, de a mai showbusinessről is érvényes megállapításokat tehetne. Mindez mégsem valósul meg maradéktalanul, mivel A legnagyobb showman túl sokat vállal. A forgatókönyvírók egyszerre kívánnak regélni arról, hogy a feltörekvő főhőst miként korrumpálja a könnyen jött siker, milyen próbatételek elé állítják a cirkusz számkivetett tagjait a társadalmi előítéletek, de még obligát szerelmi háromszög-helyzettel is terhelik a szüzsét. A mozi szinte összeroppan a merész ambíciók súlya alatt, ráadásul az írók szeszélyesen csaponganak a cselekményszálak között.

A felvonultatott témák közül egyedül a torzszülöttek drámája kecsegtetne valódi potenciállal, ám a freakshow színes résztvevői nem lépnek elő kulcsszereplőkké: karaktereik funkciója sajnos kimerül a – szinte már kötelező – politikailag korrekt üzenet tolmácsolásában. Barnum személyiségének amortizálódása, illetve az ifjú drámaíró és a fekete artistalány tiltott románca közhelyesen elbeszélt és vontatott, az amerikai sikermítoszt tömjénezve ünneplő happy end pedig giccsbe fordítja a filmet. Jackman azonban hatalmas svunggal játssza a főhőst és remekül kamatoztatja énektudását, a látványvilág delejező, sőt a műfaj szerelmeseit némely dalbetét is szíven találhatja. A formabontó Kaliforniai álom után azonban bágyasztó ez a közegábrázolásában és ideológiájában is klasszicizáló musical. Gracey effektmesterként már szerzett néhány kreditet, de rendezői reputációját valószínűleg nem A legnagyobb showman alapozza majd meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13558