KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legendás állatok és megfigyelésük

Andorka György

Fantastic Beasts and Where to Find Them – brit, 2016. Rendezte: David Yates, Írta: J. K. Rowling. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Eddie Redmayne (Newt), Katherine Waterstone (Tina), Dan Fogler (Jacob), Colin Farrell (Graves), Ezra Miller (Credence), Samantha Morton (Mary Lou). Gyártó: Heyday Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 133 perc.

 

Amióta a hollywoodi filmipar folytatások helyett a heterogén univerzumokat részesíti előnyben, a 2000-es évek legnagyobb sikerű franchise-a is nehezen kerülhette el egy spin-off-szál indítását. A sorozat új inkarnációja, melyet Rowling immáron forgatókönyvírói minőségben épít tovább, ezúttal nem térbeli, csupán időutazásra hív, és az Abszol út furcsaságai helyett megelégszik a 20-as évek New York-i utcáinak a mából nézve egzotikus bájával; miközben nem távolodik el annyira az elődtől, hogy elidegenítené a törzsközönségét, egyúttal besorol a kortárs young adult filmek társadalomkritikus vonalába is.

Bár a játékidő oroszlánrészét elszabadult csodalények befogása köré épülő slapstick-poénok és vizuális gegek attrakciós füzére teszi ki, a háttérben nyomasztóan ülik meg a narratívát ennél mélyebb problematikák. Az eredeti sorozat nagyszabású, eszképista coming-of-age eposza után A Legendás állatok... közelebb kerül egy kosztümös X-Men-átirathoz, amennyiben a mágia világa már nem annyira kiválasztottak izgalmas, zárt közösségeként, mint inkább, a mutánsokhoz hasonlóan, a másság metaforájaként jelenik meg. Nem csak a varázsfauna Gerald Durelljeként fellépő, a biodiverzitást őrzését zászlóra tűző főhős szálában, de az antagonista oldaláról, ennél jóval sötétebben, az elfojtott-eltitkolt varázskészség mint könyörtelenül elszabaduló, (ön)pusztító erő motívumában is. A boszorkányüldözők társaságától az országba „regisztrálatlanul” belépő mágusok emlegetésén át a muglik és a varázslók közti háborútól való félelemig magyarázatot nem igénylő áthallások tömegével találkozunk. A világpolitikai tendenciák árnyékában mindez extrémen időszerű, a befejezés pedig épp emiatt kerül egy fokkal nyugtalanítóbb fénytörésbe: míg a filmben a pusztítás visszaforgatható, az árkok betemetődnek, a városlakók emlékeit pedig, mintha csak rossz álom lett volna, a feledés esője mossa el, a való világban nincs más hátra, mint másnap reggel is felkelni, és szembenézni a démonokkal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13011