KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/március
ROCK-LEGENDÁK
• Géczi Zoltán: Az ember, aki nem volt hajlandó megöregedni David Bowie (1947-2016)
• Jankovics Márton: A sérülékenység krónikája Janis – A Janis Joplin-sztori
• Pernecker Dávid: Hozzáállás kérdése Don Letts dokufilmjei a punkról
MAGYAR MŰHELY
• Fazekas Eszter: Egy fényt, egy sugárt Magyar képmesterek: Hildebrand István
• Soós Tamás Dénes: Feketén fénylett Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Kővári Orsolya: „Mindenki a maga szintjén nyomorog” Beszélgetés Thuróczy Szabolccsal
• Bilsiczky Balázs: Darázsfészek Beszélgetés Nemes Gyulával
TŐZSDE-RULETT
• Kolozsi László: A kijózanodás kora Anti-kapitalista filmek
• Teszár Dávid: A piac törvénye Mennyit ér egy ember?
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ körkép: Délszláv filmek
• Huber Zoltán: Magukra találnak Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál
FRITZ LANG
• Várkonyi Benedek: Különös pár Fritz Lang és Thea von Harbou
• Martin Ferenc: A háború árnyai Fritz Lang hadjárata
FESZTIVÁL
• Orosz Anna Ida: Elsőfilmesek és veteránok Oscar-jelölt animációs rövidfilmek
• Mátyás Győző: A keresés filmjei Torinó
KÍSÉRLETI MOZI
• Nagy V. Gergő: A nagyság domborzata Grandrieux és a spirituális testiség
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Az ördög és Miss Jones Szuperhős-sorozatok a tévében
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Kutyából szalonna Joe Kelly: Deadpool Omnibus
• Kovács Marcell: Rizikós revízió Tim Miller: Deadpool
KRITIKA
• Pályi András: A test esete a szellemmel A test
• Varró Attila: Temetni jöttek Ave, Cézár!
• Baski Sándor: Közszolgálat Spotlight – Egy nyomozás részletei
• Pápai Zsolt: Dohos exteriőrök Indián
MOZI
• Baski Sándor: Egy háború
• Teszár Dávid: A Zarándok
• Schubert Gusztáv: Amnézia
• Árva Márton: Blue Lips
• Forgács Nóra Kinga: Short Skin – Szűkölő kamaszkor
• Vajda Judit: Minden út Rómába vezet
• Alföldi Nóra: Egy őrült pillanat
• Kovács Kata: Hogyan legyünk szinglik?
• Roboz Gábor: 400 nap
• Kránicz Bence: Viharlovagok
• Varró Attila: Farkas totem
• Tüske Zsuzsanna: A Fiú
DVD
• Kránicz Bence: Manglehorn – Az elveszett szerelem
• Pápai Zsolt: Kopp-kopp
• Soós Tamás Dénes: A szerencse forgandó
• Kránicz Bence: Gyalogáldozat
• Benke Attila: A kelletlen útitárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Régimódi történet

Szerepcserék

Reményi József Tamás

Régimódi történet konfliktusai és lélektani vizsgálódásai a Büszkeség és balítélet dramaturgiáját igénylik.

 

Mit lehet kezdeni egy olyan nővel, akinek ábrándos éjszakán a Tejútról az eladható tej jut eszébe? És mit kezdhet e nő olyan férfiakkal, akiknek teljességgel ismeretlen a megélhetés, az áru fogalma, s gyermekien kérdezhetik: „Mit keresne a mi lekvárunk Fiuméban?” Ne válaszoljunk elhamarkodottan, hisz telve a világ össze nem illő emberpárokkal, akik a legkülönbözőbb okokból mégis egybekapcsolták az életüket.

Az ő titkukat nyomozta Szabó Magda a Régimódi történetben, noha éppen három évtizeddel ezelőtti regényének nagy sikere nem elsősorban a lélektani feladványnak szólt, hanem az úgynevezett „magántörténelem” fölfedezésének, a hivatalos történetszemlélettel s egyáltalán a makrotörténésekkel és makrohazugságokkal szemben a személyes históriák iránti érdeklődésnek. Szabó Magda ugyanis hőseit egy rég eltűnt világ kulisszái közt szemlélte, a Bach-korszaktól az első világháborúig, s rideg nőalakja a racionális polgárság, álomittas hímjei pedig a pusztuló dzsentriréteg közös magyar tragédiáját képviselték.

A Régimódi történet családregény, de annak éppen hogy nem régimódi. Szabó Magda kétszeresen is dominál benne: a szerző beszél hozzánk, amint gyűjt, összefüggéseket keres és kommentál, s személyében egy leányt figyelhetünk, amint édesanyja rejtélyes mondatától („Eleven szülők árvája voltam”) elindul időben vissza, a déd- és ükszülők felé. Ám a regény időrendet nem tart, a síkokat a nyomozás logikája szerint keveri. Dialógust egyáltalán nem találni benne, minden kimondott szó függő beszédben vagy emblémaként önállósultan áll, a jelenetekről gyakran csupán effélét olvashatunk: „Rickl Mária és Gacsáryné találkozása rekonstruálható.” Dramatizált formában, színházban és mozgóképen azonban ezeket a dialógusokat, jeleneteket meg kell írni. Ahhoz pedig, hogy egy hatszot ötven perces tévésorozat megálljon a lábán, a Régimódi történet láncolatszerű konfliktusai és lélektani vizsgálódásai a képernyőn lineáris építkezést kívánnak, s mintha a Büszkeség és balítélet dramaturgiáját igényelnék. És valóban, az alkotóktól a Jane Austen-sorozat ambíciója nem is állt távol.

A Tejút józan szemlélőjét, Rickl Máriát, a debreceni nagykereskedő lányát alkata és neveltetése ellenére leveszi a lábáról Jablonczay Kálmán, a békési nemesúr, Árpád vezér valahányadik leszármazottja. Bereményi filmjében ennek a nem is egyszeri szédületnek – hiszen később a megkeményedett lelkű asszony sem tud neki ellenállni – egyszerre van pszichés és társadalmi következménye: a bukott szabadságharcban, önfeledt életképtelenségben, betegségekben elroncsolódó Jablonczayak pusztulásba rántják magukkal a Rickl-ágat is. Akit ennek a haláltáncnak a forgószele elér, szerencsétlenné lesz; vagy úgy, hogy elhullik, vagy úgy, hogy talpon marad. Mifelénk az emancipáció ezért termett magányos, munkába temetett és temetkező nőket a huszadik századra. Rickl Máriától Jablonczay Lenkéig és Gizelláig.

E haláltánc ábrázolásának nagy veszélye a képeskönyv vonzása, amelynek a forgatókönyvírók is, az operatőr Kardos Sándor is s mindenekelőtt a rendező, Bereményi Géza nagyvonalúan elenáll. A Monarchia tágas pompája csak távoli információ, a miliőnek nem szépsége, hanem groteszk izzása van, akárcsak a regényben, és a történet egy kamaradarab színpadán játszódik, épp annyi couleur locale-lal, amennyi szükséges. Nem ironikusan, hanem őszinte szomorúsággal teszem hozzá, hogy e puritanizmus persze a forgatás anyagi feltételeinek szerénységével elegyes, ami nem is annyira a kulisszák, kellékek, helyszínek választékában, mint inkább az időhiányban, jó néhány jelenet elkapkodottságában, elnagyoltságában kárhoztatható. (Egyetlen, jellemző példa: Nagy Ervin arcáról Cserhalmi Györgyére áttűnve még csak-csak megérteti velünk a kép, hogy telnek-múlnak az évek Jablonczay Kálmán életében, az egyébként kitűnő Egri Kati viszont némi zavart okozva bukkan fel Gubás Gabi helyett hirtelen idős Máriaként.)

A Régimódi történet tévés változata tehát folytatásos kamaradarab, amelyben az eredeti oknyomozást a Bereményi-életmű szinte valamennyi jellemző motívumának analízise váltja föl. Jobbnál jobb színészeivel Bereményi ismét eljátszattja, milyen is az a közeg, amelyben időtlen idők óta csak megszállottan, egyfajta egzaltált eltökéltséggel lehet tenni valamit, a poézis azonos a felelőtlenséggel, és amelyben – tán épp ezért – folyamatosan zajlik férfi és nő keserves szerepcseréje. S e látlelet révén valóban létrjön a találkozás Szabó Magdával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8870