KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/március
ROCK-LEGENDÁK
• Géczi Zoltán: Az ember, aki nem volt hajlandó megöregedni David Bowie (1947-2016)
• Jankovics Márton: A sérülékenység krónikája Janis – A Janis Joplin-sztori
• Pernecker Dávid: Hozzáállás kérdése Don Letts dokufilmjei a punkról
MAGYAR MŰHELY
• Fazekas Eszter: Egy fényt, egy sugárt Magyar képmesterek: Hildebrand István
• Soós Tamás Dénes: Feketén fénylett Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Kővári Orsolya: „Mindenki a maga szintjén nyomorog” Beszélgetés Thuróczy Szabolccsal
• Bilsiczky Balázs: Darázsfészek Beszélgetés Nemes Gyulával
TŐZSDE-RULETT
• Kolozsi László: A kijózanodás kora Anti-kapitalista filmek
• Teszár Dávid: A piac törvénye Mennyit ér egy ember?
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ körkép: Délszláv filmek
• Huber Zoltán: Magukra találnak Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál
FRITZ LANG
• Várkonyi Benedek: Különös pár Fritz Lang és Thea von Harbou
• Martin Ferenc: A háború árnyai Fritz Lang hadjárata
FESZTIVÁL
• Orosz Anna Ida: Elsőfilmesek és veteránok Oscar-jelölt animációs rövidfilmek
• Mátyás Győző: A keresés filmjei Torinó
KÍSÉRLETI MOZI
• Nagy V. Gergő: A nagyság domborzata Grandrieux és a spirituális testiség
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Az ördög és Miss Jones Szuperhős-sorozatok a tévében
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Kutyából szalonna Joe Kelly: Deadpool Omnibus
• Kovács Marcell: Rizikós revízió Tim Miller: Deadpool
KRITIKA
• Pályi András: A test esete a szellemmel A test
• Varró Attila: Temetni jöttek Ave, Cézár!
• Baski Sándor: Közszolgálat Spotlight – Egy nyomozás részletei
• Pápai Zsolt: Dohos exteriőrök Indián
MOZI
• Baski Sándor: Egy háború
• Teszár Dávid: A Zarándok
• Schubert Gusztáv: Amnézia
• Árva Márton: Blue Lips
• Forgács Nóra Kinga: Short Skin – Szűkölő kamaszkor
• Vajda Judit: Minden út Rómába vezet
• Alföldi Nóra: Egy őrült pillanat
• Kovács Kata: Hogyan legyünk szinglik?
• Roboz Gábor: 400 nap
• Kránicz Bence: Viharlovagok
• Varró Attila: Farkas totem
• Tüske Zsuzsanna: A Fiú
DVD
• Kránicz Bence: Manglehorn – Az elveszett szerelem
• Pápai Zsolt: Kopp-kopp
• Soós Tamás Dénes: A szerencse forgandó
• Kránicz Bence: Gyalogáldozat
• Benke Attila: A kelletlen útitárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A rodeós

Pápai Zsolt

The Rider – amerikai, 2017. Rendezte: Chloé Zhao. Szereplők: Brady Jandreau, Tim Jandreau, Lane Scott. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 102 perc.

 

Még valamikor a nyolcvanas évek derekán, a semmiből született és gyorsan elvirágzott – ám hatásában máig élő – filmműhely, a „kínai ötödik generáció” egyik jelese, Tian Zhuangzhuang leforgatta szolid mesterművét, A lótolvajt, minimalizálva cselekményt, akciót és dialógust, főszerepbe a tibeti táj nagytotáljait helyezve. A Pekingben született, az Egyesült Államokban tanult Chloé Zhao direktornő ugyan csupán négyéves volt A lótolvaj bemutatásakor, de biztosan ismeri azt, tavaly készült második nagyjátékfilmje erre utal: A rodeós a megmunkálását tekintve az „ötödik generációhoz” húz, miközben természetesen a hetvenes években felfutó amerikai „rodeófilmek” örököse is (Junior Bonner, J.W. Coop, Amikor a legendák meghalnak).

Utóbbiakkal nem csak a rodeótéma rokonítja, hanem az is, hogy a magány a főszólama. A szinkronidejű történet hőse a rodeó szerelmese, az apjával és Aspergeres húgával élő ifjú Brady (őt az egykori rodeós, a filmen itt debütáló Brady Jandreau alakítja, kiválóan, míg a rokonait a valódi rokonai játsszák), aki csaknem halálosan megsérül egy versenyen, és ez derékba töri bontakozó karrierjét. Jóllehet az újrakezdésnek már a gondolata is életveszélyes számára, visszavonulását átmenetinek tekinti csupán, és szívében váltig őrzi reményének maradékát. Hiszen, ha feladná a reményt, akkor saját magáról is lemondana, a rodeó ugyanis az önazonosság garanciája a számára.

Chloé Zhao filmje nem a rodeóról, hanem a tervek és álmok elveszéséről szól. Jellemzően a rodeóversenyek csak ritkán és szőrmentén, kép-a-képben – mobilon vagy tévén, azaz tágabb vizuális kontextusba belehelyezve – idéződnek meg, nem az akciók a fontosak ugyanis, hanem a hősökre tett hatásuk. Brady lesérülésének jelenetét is kép-a-képben látjuk, csakúgy, mint legjobb barátjának még ennél is súlyosabb balesetét. (Az egykor tündöklő tehetségűnek tartott, de kerekesszékbe nyomorodott Lane Scott számos más szereplőhöz hasonlóan önmaga alteregóját játssza a filmben: valóban rodeós volt és valóban megrokkant, igaz, nem rodeó-, hanem autóbalesetben.)

A rodeós még a független szcénában is kitűnik puritanizmusával, szikárságával. Talán egyetlen eleme van csupán – az identitáskrízis középpontba állítása –, amely egybevág a kurrens amerikai mozitrendekkel, minden másban viszont makacsul ellenáll azoknak. Nem a harsány akciók, hanem a beszédes csendek filmje, vizuális építkezését illetően már-már ortodox, és a dramaturgiájában is szembe megy a divatokkal, nem sokkoló fordulatokkal operál ugyanis, hanem búvópatakszerű folyamatokat, leheletfinom lelki változásokat mutat meg. Chloé Zhao mintha a génjeiben hordozná az „ötödik generáció” hagyatékát, és talán ezért is mer, vagy ami még fontosabb: tud banális lenni. A film végi monológ lóról és lovasról kellemetlenül didaktikusnak és túlcsordulónak hatna minden más kontextusban, itt viszont egyáltalán nem kínos, ellenkezőleg: megrázó, megrendítő. Nem csak a dialógusok, a jelenetek is sokértelműen és – furcsa ezt leírni – mélyen banálisak sokszor, mint például az, amelyikben a megnyomorodott, mozogni is alig képes Lane Scottot játékosan rodeóztatja Brady, vagy amelyben az apró lépésekben betört csodalovat, Apollót lovagolja meg totálképeken a naplementében. Chloé Zhao verbális, dramaturgiai és vizuális közhelyekből teremt mozimágiát, filmjének alig van olyan jelenete, amely önmagában nem tűnne végtelenül triviálisnak. És épp emiatt érdekfeszítő ez a film. A magány sohasem izgalmas, Chloé Zhao mégis azzá képes tenni.

Extrák: Kérdezz–felelek a főszereplő, Brady Jandreau közreműködésével és kimaradt jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13837