KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vízipók-Csodapók

Tóparti történetek

Csantavéri Júlia

 

Vízipók, a csendes, tiszta vizű tó lakója és barátai, a Keresztespók és a csigák már régóta jó ismerősei a gyerekeknek. A televízió képernyőjén egy időben gyakran megjelentek, és bizonyára sok gyerek gondolta a rövidke tíz perc lejártával: de kár, hogy már vége van! Az ő kívánságukat teljesítették az alkotók, amikor a rövid epizódokat egy körülbelül hetven perces egységbe fogták össze. Ez a hetven perc éppen megfelelő hosszúságú annak az 5–6 éves korosztálynak a számára, akikhez a film szól, s akik biztosan nagy örömmel fedezik fel a moziban a tévéből ismert történeteket.

A lazán összefogott epizódok során tavasztól őszig kísérhetik majd végig Vízipók életének eseményeit. Ez a laza szerkezet lehet az oka annak, hogy a film dramaturgiailag nem túl feszes, és még pontatlanságok is adódnak. Például előbb következik az az epizód, amelyben az éles csiga óvatlanul elvágja a kristálypalota tartókötelét, csak azután az, amelyben a palota felépül. Ettől eltekintve azonban az epizódszerű szerkesztés nem zavaró, hiszen a Vízipók tulajdonképpen nem mese a szó klasszikus értelmében. Nem jut döntő szerephez benne a mesék két nélkülözhetetlen alapeleme: a drámaiság és a költőiség. A történetek valójában leíró jellegűek, a tó és a tópart apró lényeinek, rovaroknak, pókoknak, békáknak a világát mutatják be a gyerekek sajátos képzeletét követve.

A film sikerének egyik alaptényezője éppen ez: kitágítja a gyerekeknek szóló történetekben szereplő állatok körét, és a hagyományos méhek, lepkék helyett holmi pókokat, csigákat, sőt legyeket szerepeltet, és ahhoz is van bátorsága, hogy kitalált történetek helyett az életük tényleges elemeit állítsa a középpontba. A kicsi nézők rengeteg fontos dolgot megtudnak; például, hogy a vízipók „magával viszi” a vízbe a levegőt, a rák vedlik, a békák előbb ebihalak voltak, és még hosszasan lehetne sorolni. Aki látta már, hogy milyen szenvedélyesen figyeli az ilyen korú gyerek, mondjuk, a hangyák vonulását a fű között, hallott már végeérhetetlen kérdezősködést a Balaton partján, az tudja, hogy milyen izgalmas számukra mindez. Az ő friss tekintetük előtt még csupa csoda maga a világ, de különösen a természet, az ezernyi formában mozgó élet. Az alkotók vállalták ezt a gyermeki nézőpontot, ezt bizonyítják a figurák, amelyek közül a legtöbb – sajnos nem mindegyik – anélkül kedves, hogy édeskés lenne, s amelyeket úgy ruháztak fel emberi tulajdonságokkal, hogy azok tényleges tulajdonságaikon alapulnak, azok felnagyításai. A Vízipók attól Csodapók, hogy egyszerűen éppen olyan, mint amilyennek egy vízipóknak lennie kell, s ebben a minőségében természetesen más, mint a többiek. Különbözőség és egység játékos-humoros bemutatása; ez a film egyik legnagyobb érdeme.

A Vízipók és barátja, a Keresztespók így válhatnak igazi karakterekké. Az örökös tevékeny és új felfedezésekre mindig kész izgő-mozgó Vízipók, és a hálója sarkában figyelő, a másikat irigységgel vegyes csodálattal szemlélő, de azért okos és vidám Keresztespók barátsága csöppet sem egyszerű; sokféle, ha nem is látványos külső-belső akadályba ütközik. A gyerekek ezt pontosan értik és átérzik, s a két pókocska barátságának szelíden ironikus pillanataira nyilván sokáig emlékezni fognak.

Felejthetőbbek a filmnek azok a részei, amelyek az átlelkesített természet világába egészen külső elemeket iktatnak. Legyen az akár tudományos tétel (a tárgyak súlyának változásáról), akár Weöres Sándor a gyerekek körében egyébként nagyon kedvelt Bóbita című verse. Az ilyen elemek nem válnak szerves alkotórészévé a filmnek, hiszen már semmi közük sincs a természeti világhoz. Bántóan megbontják a mű egyébként is laza egységét. Hasonlóképpen megterhelik a filmet a gyerekeknek szóló alkotásokban, úgy látszik, elkerülhetetlen didaktikus utalások, amelyekből megtudhatjuk, hogy irigykedni nem szép, a segítséget illik viszonozni, valamint hogy legyünk tekintettel egymásra. Pedig a kisebb és nagyobb nézők rokonszenvét egyaránt élvező szép és derűs történetek enélkül is, sőt főként enélkül lennének igazán tanulságosak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6887