KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezermilliárd dollár

Gáti Péter

Az 1982. évi nyugat-berlini filmfesztivál versenyen kívüli nagyágyúja a negyvenéves filmes múltra visszatekintő Henri Verneuil most látható alkotása volt. A neves francia rendező eleinte Robert Verney asszisztenseként dolgozott, majd dokumentumfilmekkel kezdte önálló pályafutását. Rendezései közül nálunk főleg Fernandel főszereplésével készült vígjátékai (Első számú közellenség; Apa lett a fiam) és izgalmas kalandfilmjei (Két nap az élet; I mint Ikarusz) arattak sikert.

Az Ezermilliárd dollár című film egy másfajta, Verneuiltől szokatlan gondolatrendszer terméke. Vígjáték helyett most krimibe oltott nagyszabású társadalomvizsgálatra vállalkozott a rendező, nem is titkolt filozófiai indíttatással. A megtörtént eseményeket is felhasználó történet Paul Kerjean újságíró igazságosztó harcát követi nyomon, azt a küzdelmet, amelyet egy mind több gazdasági, majd politikai hatalmat magához ragadó multinacionális cég ellen folytat. A kezdetben botrányszagú riporttéma az újságíró nyomozása révén egyre szövevényesebb és veszélyesebb üggyé válik. Verneuil hősének a későbbiekben már magánélete, sőt egzisztenciális léte is egybefonódik a nagy leleplezés körüli bonyodalmakkal, az általa megírni kívánt cikk következményeivel.

Ismerős, mert jellegzetesen századunkbeli mítosz újabb darabja ez a film, hiszen „ezermilliárd” változatban láthattuk már a tömegkommunikációs médium napszámosának kálváriáját. Verneuil azáltal „egyéníti” ezt a sorozatot, hogy alkotása filozófiájának alapmotívumává a világ sorsáért, az egyén szabadságáért való aggódást teszi. A legtöbb azonban, amit filmjében méltányolhatunk, az a meggyőződése, hogy az igazságnak mindig érvényt kell szerezni; Verneuilt ugyanis naiv, egysíkú humanizmusa megakadályozza abban, hogy művészileg hiteles ábrázolását adja ennek az aggódásnak, az újságíró küzdelmének.

Egyébként Paul Kerjean történetét talán nem is lehet befejezni. Amennyiben bátorságáért utoléri a hatalom bosszúja, a néző legyint – igen, így szokott lenni. Ha pedig – Verneuil értelmezését követve – az újságíró győz, és megjelenteti ominózus cikkét, bizony a néző akkor is csak legyint: hát változik ettől a világ? Gyanúnk szerint nem. A film is csupán arról győzött meg, hogy a nagyhalak továbbra is megeszik a kisebbeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6490