KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

George Gerbner: A média rejtett üzenete

Kultúroptimizmus

Pápai Zsolt

Bevezető egy közel fél évszázados kutatómunka eredményeibe. A magyar származású George Gerbner tanulmánykötete.

 

A médiaelmélet klasszikusai könyvkiadásunk elmúlt évekbeli apróbb sikerei ellenére változatlanul hiánycikknek számítanak: nemcsak a magyarul hozzáférhető alapművek száma csekély, a tudomány legkiválóbbjainak munkássága is többnyire fehér folt a tárggyal magyarul foglalkozni kívánók előtt. A magyar származású George Gerbner a médiaelmélet egyik nagy reformere és idolja, tanulmányok ezreivel és egy, a médiakutatásban alapvető módszer kidolgozásával a háta mögött, munkáival azonban ugyanúgy mostohán bánt a hazai könyvkiadás, mint sok más tudóséval. A hiány pótlására jelent meg a karcsú – alig 160 oldalas – kötet, mely kis terjedelme ellenére átfogó képet nyújt Gerbner eddigi munkásságáról.

Noha A média rejtett üzenete válogatott tanulmányokat tartalmaz, a válogatás szempontjait ezúttal nemcsak nem illik, de nem is igen lehet bírálat alá venni. Reprezentatív kötetről van szó, amelynek anyagát maga a szerző állította össze, kifejezetten a magyar olvasók számára. Gerbner professzor figyelembe vette, hogy eleddig egyetlen önálló kötete sem jelent meg nálunk, ezért olyan tárgykörök szerint csoportosította az anyagot, amelyek munkásságának keresztmetszetét nyújtják. A könyv egyfajta bevezetőként fogható fel egy közel fél évszázados kutatómunka eredményeivel való megismerkedéshez. Nyolc tanulmánya között szerepel a médiaerőszak kérdéskörét körüljáró dolgozat, az etnikai, nemi és szociális kisebbségek, illetve a szellemi vagy fizikai értelemben hátrányos helyzetűek médiareprezentációját tárgyaló szöveg, a televízió káros hatásait elemző írás, a szenvedélybetegségeket indukáló legális drogok tévében történő reklámozásával kapcsolatos értekezés, továbbá a Gerbner által a média közvetítette értékek rendszerezésére kidolgozott egzakt eljárásmód, a kultivációs elemzés módszertani leírását nyújtó hosszabb cikk.

A világos, tiszta stílusban megírt és szabatos fordításban tálalt szövegek mindegyikének kiindulópontja, hogy a tömegkommunikációs eszközök fejlődése csak látszólag járt a választási lehetőségek megnövekedésével, valójában az alternatívák beszűkülését eredményezte. Mindennek a médiumok néhány mamutvállalat kezében történő koncentrálódása, illetve a fogyasztók restsége a legfőbb oka. Mivel utóbbiak a már megszokottat preferálják az újjal szemben, ezért a médiatulajdonosok a műsorok egyneműsítésének fokozásában érdekeltek, és a folyamatosan növekvő kínálat álcájában mindinkább sematizálódó tartalmat nyújtanak. Az uniformizálódó társadalom legfőbb hatótényezője a már a szocializáció kezdetétől jelen lévő, és a legszélesebb rétegekhez szóló televízió, mely rendkívül leegyszerűsített, állandó és gyors rögzülésük után csak nagyon nehezen megváltoztatható elképzeléseket nyújt a világról a közönségének. A médiaszövegek tanulmányozásával épp e fogyasztókról tudhatunk meg sokat: „a média rejtett üzenete” a társadalomról szól.

George Gerbner nézetei sokszor radikálisak, így helyenként természetesen vitathatóak is. Nyilvánvaló például, hogy – ellentétben azzal a megállapítással, miszerint „a kisebbségek nem születnek, hanem [a médiamunkások] csinálják őket” – a társadalom hátrányos helyzetű rétegeivel szembeni előítéletekért nem kizárólag a média a felelős, noha nagy szerepe van ezen előítéletek konzerválásában (Szerepek és sorsok a televízió világában). Továbbá minden zseniális felismerése mellett az a gondolatmenet sem tűnik megnyugtatóan egyértelműnek, amelynek végkövetkeztetése szerint a médiában teret hódító erőszak csupán egy maroknyi kisebbség igényeit elégíti ki (Erőszak a képernyőn: Következmények és veszélyek). Lehet bírálni az egyes pontokon sarkosnak tetsző állításokat, viszont tény, hogy a professzor nézeteinek alapját az ember mentálhigiéniai, illetve lelki kondíciója feletti aggodalom képezi, és e kérdésekről beszélve semmit sem állhat kevésbé, mint a virágnyelven fogalmazást.

George Gerbnert sokan a kultúrpesszimizmus egyik apostolaként emlegetik, ez a címkézés azonban nem helyénvaló. Mi több, Gerbner a látszat ellenére alapvetően optimista. Ezt ékesen jelzi az általa 1993-ban a „kulturális környezetvédelem” ügyének szolgálatára életre hívott civil kezdeményezés (Cultural Environment Movement), amelynek célja rövidtávon a globalizálódó médiapiac és a homogenizálódó szabványkínálat káros következményeire való figyelemfelhívás, hosszú távon pedig a médiakonglomerátumok működését „nézettség” fedőnéven irányító mohó démon részéről elhazudott valódi alternatívák felvillantásával a tömegkommunikációs eszközök közötti demokrácia kimunkálása. Kevés nagyobb tekintélyű és elkötelezettebb híve van a tisztességes tájékoztatás megteremtésének, mint ez a hamarosan kilencvenedik életévébe lépő kicsi, mérges öregúr, akinek ugyan a jelennel szemben nincsenek illúziói, de a jövőbe és az emberi kultúra önregeneráló képességébe vetett hite töretlen.

 

Osiris Kiadó – MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2002

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2683