KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/január
BETILTOTT VÁGYAK
• Vajda Judit: Ádámévák Transzszexualitás a kortárs filmművészetben
• Schubert Gusztáv: Elcserélt nemek A dán lány
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Lengyelország
BŰNMOZI
• Zombory Erzsébet: Angol labirintus Hercule Poirot és Miss Marple
• Ádám Péter: Géniusz a négyzeten A Hitchbook-sztori
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Hosszú út Máriássy Félix stílusváltásai
• Morsányi Bernadett: Voltam élni Beszélgetés Dobai Péterrel
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „180 fokos fordulatra lenne szükség” Beszélgetés Hartai Lászlóval
SZERZŐI RAJZFILMEK
• Dobay Ádám: Hazatérés Álomországból Mamoru Hosoda
• Kránicz Bence: Kutya világ ez, Snoopy Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts-film
• Sepsi László: Két világ közt Anilogue 2015
• Varga Zoltán: Kollázs és karikatúra Réber László animációi
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok - 2. rész
FESZTIVÁL
• Bilsiczky Balázs: Arcvonalak Verzió Fesztivál
• Bartal Dóra: A tudatosság nyomógombjai Jihlava
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A nyelven túli költészet A kortárs lírai film Brakhage után
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Amerikai rémálom Az ember a Fellegvárban
• Csiger Ádám: Rebootolni a világot 12 majom
• Pernecker Dávid: Utazás az Univerzum peremére Rick és Morty
KÖNYV
• Veress József: M mint mozi Bokor Pál: A film mint mozgás
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Máltai bálnák Moby Dick filmek
KRITIKA
• Árva Márton: Okkal lázadók Mustang
• Pápai Zsolt: Hidegháborús hősök Kémek hídja
• Kovács Bálint: Kurvának áll Félvilág
MOZI
• Jankovics Márton: Ég és jég között
• Soós Tamás Dénes: Macondo
• Forgács Nóra Kinga: Lépcsőházi történetek
• Baski Sándor: A kincs
• Csiger Ádám: Marguerite – A tökéletlen hang
• Kovács Kata: Így jártam a mostohámmal
• Kovács Marcell: Krampusz
• Kránicz Bence: Káosz karácsonyra
• Teszár Dávid: Truman
• Sepsi László: Ha Isten úgy akarja
• Varró Attila: Holtpont
• Alföldi Nóra: Szüleink szexuális neurózisai
• Alföldi Nóra: Szüleink szexuális neurózisai
DVD
• Schubert Gusztáv: Egy erkölcsös éjszaka
• Czirják Pál: Kánikulai délután
• Kránicz Bence: Szeméttelep
• Soós Tamás Dénes: Maggie
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Hungarian Comics Speak English
• Bayer Antal: Hungarian Comics Speak English

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az őrület határán

Harmat György

 

A II. világháború egyik jelentős ütközete, a melanéziai Salamon-szigetek egyikéért, Guadalcanalért folytatott harc áll az új amerikai produkció cselekményének középpontjában. James Jones regényét 1964-ben már filmre vitte a tömegjelenetek mestere, Andrew Marton. A főhős – ha egyáltalán van ilyen, hiszen jónéhányszor szem elől tévesztjük – egy többször dezertált közlegény, aki büntetésből eleinte szanitécként segíti társai küzdelmét.

A húsz évvel ezelőtti Mennyei napok tehetséges rendezője, Terrence Malick azzal a megoldással, hogy a kamera nézőpontja jó ideig megegyezik az amerikai katonákéval, rendkívüli hatást ér el. Az egység partra száll a szigeten, ellenség egy szál se. Behatol a dzsungelbe, ellenfélnek nyoma sincs. Megrohamoz egy dombot, a japánok nem láthatók. Aztán hirtelen – ki tudja, honnan? – géppuskatűz, gránátrobbanás ritkítja a támadók sorait. Percek múltán feltűnnek a dombtetőről védekezők is, a néző pont akkor pillant meg közelről egy-egy japánt, amikor a vásznon az amerikai harcos. Aki esetleg rögtön meg is hal.

Nagy film lehetne Malické, ha nem locsogna annyit. E sommás vélemény pontosításra és árnyalásra szorul. Legalább két vonatkozásban hagyta cserben arányérzéke az adaptáló-rendezőt. Stílszerűen szólván: két órára való puskaporát lőtte el majd' három óra alatt. Bár gyenge pontjai kezdettől fogva szembetűnőek, kétharmadáig erőteljes a mű. Nem a vér látványával riaszt el, a szenvedést, a haláltusát többnyire az arcokon játszatja le. A csúcspont, a hegytető elfoglalása után azonban lecsökken az intenzitás, s teret nyer a filmre alkalmazás téves koncepciója. Azok a hosszas belső monológok, párbeszédek, amik egy regény kontextusában hatásosak lehetnek, itt közhelyes, patetikus, terjengős filozofálgatásnak, moralizálgatásnak bizonyulnak. „Méltóképpen” koronázza meg e vonulatot a zárókép: a vízbe hullott kókuszdióból friss hajtás nő ki. Sajnos túlságosan is lefordítható: „élet sarjad a halál után”.

Egyetlen mondat viszont jó, hogy elhangzott. Erről szól a film, maradéktalanul egyet is érthetünk vele: „A háború nem nemesít.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4435