KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/január
BETILTOTT VÁGYAK
• Vajda Judit: Ádámévák Transzszexualitás a kortárs filmművészetben
• Schubert Gusztáv: Elcserélt nemek A dán lány
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Lengyelország
BŰNMOZI
• Zombory Erzsébet: Angol labirintus Hercule Poirot és Miss Marple
• Ádám Péter: Géniusz a négyzeten A Hitchbook-sztori
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Hosszú út Máriássy Félix stílusváltásai
• Morsányi Bernadett: Voltam élni Beszélgetés Dobai Péterrel
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „180 fokos fordulatra lenne szükség” Beszélgetés Hartai Lászlóval
SZERZŐI RAJZFILMEK
• Dobay Ádám: Hazatérés Álomországból Mamoru Hosoda
• Kránicz Bence: Kutya világ ez, Snoopy Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts-film
• Sepsi László: Két világ közt Anilogue 2015
• Varga Zoltán: Kollázs és karikatúra Réber László animációi
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok - 2. rész
FESZTIVÁL
• Bilsiczky Balázs: Arcvonalak Verzió Fesztivál
• Bartal Dóra: A tudatosság nyomógombjai Jihlava
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A nyelven túli költészet A kortárs lírai film Brakhage után
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Amerikai rémálom Az ember a Fellegvárban
• Csiger Ádám: Rebootolni a világot 12 majom
• Pernecker Dávid: Utazás az Univerzum peremére Rick és Morty
KÖNYV
• Veress József: M mint mozi Bokor Pál: A film mint mozgás
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Máltai bálnák Moby Dick filmek
KRITIKA
• Árva Márton: Okkal lázadók Mustang
• Pápai Zsolt: Hidegháborús hősök Kémek hídja
• Kovács Bálint: Kurvának áll Félvilág
MOZI
• Jankovics Márton: Ég és jég között
• Soós Tamás Dénes: Macondo
• Forgács Nóra Kinga: Lépcsőházi történetek
• Baski Sándor: A kincs
• Csiger Ádám: Marguerite – A tökéletlen hang
• Kovács Kata: Így jártam a mostohámmal
• Kovács Marcell: Krampusz
• Kránicz Bence: Káosz karácsonyra
• Teszár Dávid: Truman
• Sepsi László: Ha Isten úgy akarja
• Varró Attila: Holtpont
• Alföldi Nóra: Szüleink szexuális neurózisai
• Alföldi Nóra: Szüleink szexuális neurózisai
DVD
• Schubert Gusztáv: Egy erkölcsös éjszaka
• Czirják Pál: Kánikulai délután
• Kránicz Bence: Szeméttelep
• Soós Tamás Dénes: Maggie
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Hungarian Comics Speak English
• Bayer Antal: Hungarian Comics Speak English

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egon Schiele: A halál és a lányka

Alföldi Nóra

Egon Schiele: Tod und Madchen – német, 2016. Rendezte: Dieter Berner. Írta: Hilde Berger és Dieter Berner. Kép: Carsten Thiele. Zene: André Dziezuk. Szereplők: Noah Saavedra (Schiele), Maresi Riegner (Gerti), Valerie Pachner (Wally), Marie Jung (Edith). Gyártó: Amour Fou / Novotny & Novotny Filmproduktion. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 110 perc.

 

Az életrajzi filmek egyik színes csokrát képezik a képzőművészekről szóló darabok. Jóllehet ezek kevésbé biznisz-orientáltak, mint mondjuk a zenészeket megelevenítő társaik, hiszen nem szokványos, hogy egy Rembrandt biopic után a néző menten vesz pár festményt a sarki galériában, míg egy énekesről életéről szóló film rögtön felveri a slágerek értékét a showbiznisz tőzsdén. Mindemellett egy festő-életrajz könnyed terep egy rendező számára: terhelheti a darabot a saját alkotói kérdéseivel, a pazar műremekekből ihletet lehet csenni, ugyanazokat a képeket a film játékidejében hosszasan lehet mutogatni. A nézőszámok latolgatásánál pedig számítani a kíváncsi közönségre, hiszen a film főhősét valamennyire mindenki ismeri, egy-egy kép beugrik a név hallatán, egy kis műveltségi gyorstalpalásra mindenki kapható.

Egon Schiele rendkívüli képzőművésze volt a 20. századnak, de mint azt ahogy választott zsánerei, portrék, aktok, önarcképek is indexelik, nem kifejezetten kalandos életpályájáról híres. Állandó témái, a nők, nemiség, halál, elmúlás, és minden, ami komplexusokat okozhat a monarchia végnapjaiban, görcsös, kacska, szorongásokkal teli vonalakban testesülnek meg, figurái a torz deforláltságból szuggesztív pillantásukkal döngölik földbe a nézőt. Schiele izgalmas lelki világgal rendelkező, komplex karakter, zaklatott expresszionizmusa kifejezetten a 2010-es évek emberéhez beszél. Dieter Berner rendező azonban valamiért semmit sem akar elkapni Schiele esszenciájából, kérdéseiből és ideológiájából azon kívül, hogy explicit aktjai, és a kamaszos lánytestek iránti feltűnő érdeklődése miatt még börtönben is ült, volt szerelmes, házas és fiatalon meghalt. Sehol, semmi tépelődés vagy katarzis, Berner filmje olyan, mint egy csendélet: kellemesen szerény, és semmitmondó – fali dísznek szép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14059