PapírmoziVörös, nagydarab és a pokolból jöttPapírmoziKránicz Bence
A kilencvenes években az
amerikai szuperhősképregények minőségi és üzleti szempontból is mélypontra
jutottak. Nem véletlen, hogy a korszak talán egyetlen igazi sikertörténete a
műfajban a Hellboy, amely rendhagyó
módon nem sci-fi vagy fantasy világot épít, hanem horrormotívumokból
táplálkozik. A szuperhőssé átlényegült rém negyedszázada népszerű koncepciónak
számított: megjelent A holló és a Sandman, újraindult A szellemlovas és nagy szenzációnak ígérkezett a Spawn.
Utóbbihoz hasonlóan Hellboy is
a pokol teremtménye, démon apa és boszorkány anya gyermeke, ám ő maga meglepően
normális. Ebből fakad Mike Mignola sorozatának humora: a főhőst különféle
szörnyfigurákkal – csápos és csupafog szörnyekkel, élőhalott nácikkal, a
Sátánnal lepaktáló Raszputyinnal – hozza össze a balszerencse, ő azonban
ugyanazzal a rezignált egykedvűséggel fogadja, majd megingathatatlan
önbizalommal páholja el őket. Hiába vannak a gonosz seregeinek nagy tervei
Hellboyjal, ő kitart emberi neveltetése mellett, vagyis ép erkölcsi érzékét és
az örök kívülálló öniróniáját sem veszíti el soha. Ezekben a történetekben kell
is, hogy a főhős ne vegye túl komolyan magát, mert a széria nagy részét íróként
és rajzolóként is jegyző Mignola annyi okkult marhaságot, lovecrafti és poe-i
ihletésű sötét rémséget és pókhálós mesekönyvekből szedett babonát zsúfolt
Hellboy kalandjaiba, amennyit nem szégyellt.
Jobban járunk tehát, ha a
meglehetősen önismétlő történeteket csak ürügynek tekintjük, hogy a szerző
tökéletesíthesse a rajzolók egész nemzedékét inspiráló, páratlanul vonzó képi
világát. Mignola átmenetek nélküli, egymástól élesen elválasztott színfoltokból
építi fel expresszionista rajzait, amelyeken az emberszerű alakok sem valósághű
figuraként, hanem egy-egy ismertetőjegyük alapján felismerhető, olykor szinte
absztrakt képelemekként tűnnek fel. A mind realisztikusabb hatásra törekvő
szuperhősképregények között Mignola szabadabb stílusa friss levegőt jelentett.
A hétéves szünet után újraindított magyar kiadás és az újabb moziváltozat pedig
bizonyára új rajongókat toboroz majd a sorozatnak.
Mike Mignola – Gary Gianni: Hellboy 4. – Különös helyek. Színes,
puhafedeles, 188 oldal. Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely.
Cowboy a Balkánon
A legtöbben az X-Men rajzolójaként ismerhetik a horvát
Igor Kordejt, aki néhány éve belevágott saját szerzői sorozatába. A Texas Kid, testvérem jellegzetesen
posztmodern alaphelyzete szerint a címbeli cowboy, egy képregényhős egyszer
csak betoppan szerzője fiának lakásába, napjainkban, valahol Horvátországban. A
különféle valóságszinteket összemosó fikció ötlete ismerős lehet Cortázar,
Calvino, vagy akár Esterházy prózájából is, Kordej munkája inkább amiatt
izgalmas, ahogy a vadnyugati mítoszt összefésüli a háborús balkáni múlttal. A
történetbeli rajzoló, Tomislav Brandt számára Texas Kid kalandjai egyszerre
jelentettek gyógyírt a háborús sebekre és akadályozták meg, hogy a férfi
szeretteivel közösen dolgozza fel a traumákat. Kordej igazi témája a családi és
történelmi múlttal való elszámolás. Hogy a nagyon is valóságosnak mutatkozó
Texas Kid hogy illik a képbe, azt ebből a kötetből még nem tudjuk meg, mert az
alkotó egyéb munkái miatt egyelőre adós maradt a folytatással.
Igor Kordej: Texas Kid, testvérem. Fekete-fehér, puhafedeles, 112
oldal. Kiadó: Comicsmania.
Ismerjük-e Winnetout?
A kérdést Bayer Antal
szerkesztő teszi fel a Karl May indiánregénye nyomán készült, szintén
klasszikusnak tekinthető képregény-adaptáció utószavában. Arra gondol, hogy May
könyvének vallási vonatkozásait kihúzták a ma legismertebbnek számító, hatvanas
évekbeli fordításból, de a felvetés az adaptációra is érvényes. Zórádék Winnetouja 1957-ben, az új kádári
kultúrpolitika jellegzetes termékeként készült el: a magyar ifjúság végre
megismerkedhetett a képregényekkel, ha azok irodalmi műveket népszerűsítettek.
A rajzoló életműsorozatában újraközölt munka is ott, mármint a Magyar Ifjúságban jelent meg, már
1975-ben, amikor Zórád Ernő újrarajzolta az első változatot. A tanulságos
kommentárral és az ‘57-es verzió oldalaival ez a legteljesebb kiadása egy olyan
képregénynek, amely – eredetijéhez hasonlóan – talán alkalmas lehet rá, hogy
egy újabb nemzedéknek biztosítson kalandos szórakozást.
Cs. Horváth Tibor – Zórád Ernő: Winnetou. Fekete-fehér,
puhafedeles, 80 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
