KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Guca!

Vajda Judit

Guca!szerb-osztrák-német, 2006. Rendezte és írta: Dusan Milic. Kép: Petar Popovic. Zene: Marko Glusac és Dejan Pejovic. Szereplők: Mladen Nelevic (Satchmo), Marko Marković (Romeo), Aleksandra Manasijevic (Julijana), Nenad Okanovic (Grasak). Gyártó: Pallas / Dakar / Film Deluxe International / Josef Aichholzer Filmproduktion / Art Fest. Forgalmazó: Anjou. Feliratos. 94 perc.

 

Dusan Milic második nagyjátékfilmjében a Kusturica műveinek zajos hátterét és egyedi atmoszféráját szolgáltató szerb rezesbandák (Goran Bregovic Band, Boban Markovic Orkestar) muzsikája főhőssé lép elő. A férfi főszerepet például egyenesen Boban fia, Marko játssza benne, a cselekmény pedig egy, a valóságban is létező trombitafesztivál, a dél-szerbiai Gucha nevű kisvárosban évente megrendezésre kerülő verseny körül forog: itt akarja lefőzni egymást a két rivális banda, „Satchmo” zenekara és Sandokan Tigrisei. Milic azonban sajnos nem elégszik meg ennyivel, és Rómeó és Júlia-történetet erőltet filmjébe a Tigrisek közt trombitáló roma Romeóval és a szerb Satchmo szőke lányával, Julianával.

Habár a Gucha! dramaturgiája a Shakespeare-drámán kívül elég erőteljesen támaszkodik a Macska-jajra is (ugyanúgy van benne kövér énekesnő, tolószékes figura, szerelmes szaladgálás a mezőn, bujkálás a fák törzse mögött, de megkapjuk még egyszer a hasmenést és a fekáliában fürdetést is stb.), a sztori mégsem az erőssége. A rendező-forgatókönyvíró Milicnek sajnos nem olyan jó a ritmusérzéke, mint zenészeinek (akik viszont nem olyan jók színésznek, mint trombitásnak): a jelenetek olyan rosszul felépítettek, rosszul szervezettek, hogy kifejezetten kínosan telnek a trombitaszólótól trombitaszólóig tartó részek. Az alkotónak ezenkívül vélhetően az ízlésével sincs minden rendben, ordas közhelyek csúsznak ki hősei száján („Mily édesnek tűnik a szerelem és mily keserű, ha megkóstoljuk!”). Dusan Milic rutintalansága ott is tetten érhető, hogy filmjében több mindent inkább elmondanak, a narrációban mesélnek el ahelyett, hogy megmutatnák, a vásznon történne meg (például amikor Romeót kiteszik zenekarából).

Amilyen kaotikusan, összefüggéstelenül kezdődik a Gucha!, később olyan unalmasan egyenletessé válik: az egyes pillanatok nincsenek kitartva, nincsenek nagy meglepetések (pedig lehetnének), drámai hatásszünetek, még a verseny kimeneteléről szóló csúcsjelenetet is csak lezavarják, hogy jöhessen az újabb remek zenei párbaj – és ezzel legalább jól járunk, ami a film egészéről sajnos nem mondható el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9420