KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Űrvihar

Andorka György

Geostorm – amerikai, 2017. Rendezte: Dean Devlin. Írta: Paul Guyot. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Gerard Butler (Jake), Jim Sturgess (Lawson), Abbie Cornish (Sarah), Daniel Wu (Cheng), Alexandra Maria Lara (Ute). Gyártó: Jerry Bruckheimer Films / Skydance Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

Ha egy filmes kvízjátékon Dean Devlin neve lenne a kérdés, az utolsó, gyengébbeknek való segítség valószínűleg az lenne, „Roland Emmerich alkotótársa a 90-es években”. A közelmúltban ismét egymásra talált, jelenleg klasszikus sci-fi franchise-aik feltámasztásán dolgozó páros szürke eminenciása a rendezésbe első ízben belekóstolva egy teljes mértékben mentora szellemében fogant dolgozattal jelentkezett, és nem is sült fel vele.

Devlin a formulát ezúttal nyomozásos és konspirációs szállal színesíti, a nemzetközi összefogással megépült időjárás-szabályozó műholdrendszer szabotálása körül forgó sztorival csipetnyi paranoiathrilleres bukét csempészve a műfajkevercsbe, jobbára egyetlen jelzőbólyaként, hogy a naptár immáron 2017-et, és nem 1997-et mutat. Kissé köhögve indul ugyan a motor, de az expozíció roppant kínos jelenetei után a film egy ponttól egészen vad tempót diktál, és a nagy egészet tekintve hoz egyfajta ritmust, amit talán az eredeti A függetlenség napja tudott – mindez, kiegészülve azzal, hogy a karakterek itt generikusságukkal együtt is lélegző, kedvelhető figurák (szemben Michael Bay monomániás romboláspornóival), bőven elegendő ahhoz, hogy végül jó szájízzel álljunk fel. A „mire gondolt a költő” persze az utolsó kérdés, ami a befogadás kapcsán felmerülhet – a zárójelenetben főhősünk a film egy korábbi pontján rögtönzött történetét illetően csodálatosan önreflektív kiszólással meg is jegyzi, ne szapulják már, elvégre kerek egész volt, cselekménnyel, tanulsággal. Csakugyan, lehet rosszabb módon is szórakozni két órán keresztül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13459