KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Minden odavan

Pápai Zsolt

All Is Lost – amerikai, 2013. Rendezte: J.C. Chandor. Szereplő: Robert Redford. Forgalmazó: Universal. 104 perc.

 

A hangosfilm közel kilencven éves történetében nem ismeretlenek a beszéd minimalizálásával, sőt: teljes elsikkasztásával készült játékfilmek, elég csak Chaplin Modern idők vagy Russell Rouse A tolvaj című klasszikusaira gondolni. A közvélekedés joggal tekinti kísérletezőnek az ilyen műveket, hiszen az információközlés elemi eszközéről mondanak le. A pályáját három éve a Krízispont című remek brókerthrillerrel kezdő J.C. Chandor második nagyjátékfilmjében az elődökhöz képest megemeli a tétet, és nem csak a dialógusokat hagyja el, hanem radikálisan minimalizálja a szereplők számát, valamint a cselekmény terét is leszűkíti. A Minden odavan egy magányos férfi indiai-óceáni hányattatásait meséli el: Robert Redfordon kívül más színész nem tűnik fel benne, emberi szó a hős másfél perces expozícióbeli (amúgy felesleges) monológját és egy későbbi jelenetben néhány segélykiáltását leszámítva nem hangzik el, és mindennek tetejébe a figura cselekvési tere is nagyon behatárolt, néhány négyzetméternyi csupán. És ha ez még nem lenne elég, a rendező nem keres menekülő-útvonalat ebből az általa önként és dalolva leszűkített játéktérből, azaz meg sem próbálkozik olyan magától értetődő megoldásokkal, amelyek segíthetnék a nézői figyelem fenntartását, vagy megkönnyíthetnék számára lopni a (játék)időt. Nem rendel alkalmi társat a főhős mellé, ami a hajótörött-sorsot bemutató filmekben meglehetősen gyakori (lásd a tigrist a Pi életében vagy Röplabda Wilsont, az elképzelt barátot a Számkivetettben), és nem mélázik el a hős előéletének bemutatásán sem (hiába keresünk a hajókajütben fotókat vagy olyan tárgyakat, amelyek a Redford-figura származására, sorsára utalhatnának, semmit sem találunk, és még a nevét sem ismerjük meg).

A Minden odavan az egyik legizgalmasabb kísérlet a kortárs amerikai játékfilmben – mindazonáltal van Chandor munkájának egy meglehetőst trendkövető aspektusa is. Közelebbről megnézve a rendező nem tesz egyebet, mint kísérleti (vagy legalábbis kísérletező) formába adaptálja a kortárs amerikai fősodor lényegét jelentő attrakciós logikát. Tény és való, hogy a Minden odavan sztorija soványka és kiszámítható, de alkotójának nem is feltétlenül az a célja, hogy izgalmas történetet terítsen. Inkább egy bő másfél órás nézővonzó látványosságot igyekszik szállítani, amelyben a fordulatos cselekmény helyett az egzotikus helyszínnel, a hős állóképességét demonstráló – de emellett önmagukban is érdekes – akcióbetétekkel és a sztárkultusz kihasználásával igyekszik megragadni a közönség figyelmét.

Ennek a tervnek megfelelően az akciók sora már az expozíciótól kezdve csak pillanatokra szünetel a filmben, a szárazföld látványát teljességgel elimináló óceáni helyszín különlegességét rendre hangsúlyozzák a nagytotálok és a rendhagyó kameraszögek, az pedig kivételesen professzionális, ahogy a rendező kiaknázza főszereplőjének sztárimágóját. Hollywood történetének egyik legkarizmatikusabb színésze hetvenhét évesen vállalta a részvételt a filmben, de nem egy múmiát látunk, hanem úgy fest, hogy Redford jobb formában van, mint valaha, és változatlanul az álomgyár legattraktívabb aktorai közé tartozik. Mindezt azért fontos leszögezni, mert a Redford-jelenségnek kivételesen fontos szerepe van J.C. Chandor filmattrakciójában: ha valaki – például az új idők új bálványait imádó multiplex-látogatók hada – ezt nem tudja méltányolni, akkor nagy valószínűséggel a teljes produkciót értékelhetetlennek fogja tartani.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11884