KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/november
MAGYAR VIDÉK: ELVESZETT FIATALOK
• Kránicz Bence: Kamera által élesen Dokumentumfilmek fiatalokról
• Varga Balázs: A hatalom íze Veszettek
• Pólik József: Mi leszünk az ifjúság Szocreál fiatalok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A szüleimtől megkaptam a huszadik századot” Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Bilsiczky Balázs: Emlékkönyv Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Kovács Bálint: „Mint Pókember szuperképessége” Beszélgetés Dési András Györggyel és Móray Gáborral
RETRO-BANDÁK
• Géczi Zoltán: A java még csak most következik Frank Sinatra 100
• Varró Attila: Élő legendák Fekete mise
A SZERZŐI HORROR
• Varga Zoltán: Rémálmok álmodója Wes Craven (1939-2015)
• Árva Márton: Eleven vérvonal Del Toro kísértetei
• Sepsi László: Rosszfiúk és fúriák Lucky McKee
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Vén Európa Velence
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Valami jobbra várva CineFest
• Stőhr Lóránt: Valami jobbra várva CineFest
• Sághy Miklós: Kontinenseken átívelő vizuális utazások / A világ szeme BIDF
• Horeczky Krisztina: Istentől az ördögig Érpatak modell
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: A fekete múmia átka Alsó-Parnasszus magaslatán
KÖNYV
• Huber Zoltán: Variációk egy témára Kelecsényi László: Eső és telefon
• Varga Zoltán: Az újraértelmezett szatíra Török Ervin: A szatíra diskurzusai a modernitásban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Botanikus szuperhős Andy Weir: A marsi
• Andorka György: Prométheusz gyermekei Ridley Scott: Mentőexpedíció
KRITIKA
• Takács Ferenc: Shakespeare és az irokézek Macbeth a filmvásznon
• Ádám Péter: A banlieu tigrise Dheepan
• Nagy V. Gergő: A panel Istene A legújabb testamentum
• Varró Attila: Útirajzok a kamaszkorból Tökmag és Gázolaj
MOZI
• Strausz László: Miért én?
• Baski Sándor: A lecke
• Kovács Kata: A keresés
• Jankovics Márton: Kötéltánc
• Huber Zoltán: Sicario – A bérgyilkos
• Vajda Judit: A kezdő
• Kránicz Bence: Apák és lányok
• Sepsi László: Szcientológia, avagy a hit börtöne
• Forgács Nóra Kinga: Fák jú Tanár úr! 2.
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 2.
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az utolsó boszorkányvadász
• Varró Attila: Pán
DVD
• Gelencsér Gábor: Ének a búzamezőkről
• Pápai Zsolt: Kálvária
• Soós Tamás Dénes: Cobain: Montage of Heck
• Varga Zoltán: Szaffi
• Soós Tamás Dénes: Testvéri kötelék
• Sepsi László: A kihalás szélén

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A fekete ruhás nő

Roboz Gábor

The Woman in Black – angol-kanadai, 2012. Rendezte: James Watkins. Írta: Susan Hill regénye alapján Jane Goldman. Kép: Tim Maurice-Jones. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Daniel Radcliffe (Arthur Kipps), Ciarán Hinds (Mr. Daily), Shaun Dooley (Fisher). Gyártó: Hammer Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

A közelmúltbeli brit horror-újhullámból érkező James Watkins második nagyjátékfilmje, a fantasztikumot még nélkülöző Gyilkos kilátások után, hamisítatlan kísértetsztorit ad elő egy angol írónő népszerű műve alapján. A termékeny Susan Hill 1983-as regénye, amellyel a szerző érezhetően a brit kísértettörténetek M. R. James nevével fémjelzett hagyományát kívánta folytatni, egyes szám első személyű elbeszélés egy ifjú ügyvédtől, akinek el kell látogatnia egy elhagyatott kúriába, hogy rendbeszedje a nemrég elhunyt tulajdonosnő papírjait. A helyiek által rettegett háznál természetesen hamar megismeri a címszereplőt, és az így kezdődő kaland során a racionális alkatú fiatalember kénytelen végigélni egy sor irracionális eseményt.

A színdarabként, rádiójátékként és 1989-ben komótos tévéfilmként is feldolgozott rémmese kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy egy klasszikus vonalvezetésű sztorival folytatódjon a nemrég újraélesztett legendás Hammer stúdió története. A rendező és forgatókönyvírója, az eddig jobbára társakkal dolgozó Jane Goldman, tiszteletben tartja ugyan az alapanyagot, ám bátran át is szabja: nyesnek belőle bőséggel (például, a fapados tévéfilmhez hasonlóan, megválnak a kerettől, és így az önreflexiótól), ugyanakkor meg is toldják új jelenetekkel (lásd többek közt, a sokkoló haláleseteket vagy magát a finálét), és egyes figurák részleges vagy teljes újragondolásától sem riadnal el (a főhős traumatizálásától kezdve az egyetlen barát, Daily álláspontjának megváltoztatásáig). Watkins szeret idegeket cincálni, és tudja, hogy a sokszor bevált recepthez igazodva elég a bivalyerős atmoszféra, néhány elnyűhetetlen elem (ódon ház, nyikorgó hintaszék, zenélő gyerekjátékok), sok jól pozícionált sokkeffekt, és a mellébeszélés nélkülözése: A fekete ruhás nő régimódi móka szűk kilencven percben, amire nehéz nemet mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11097