KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lelkek karneválja

Kovács Marcell

Carnival of Souls – amerikai, 1962. Rendezte: Herk Harvey. Szereplők: Candace Hilligoss, Frances Fiest, Sidney Berger, Art Ellison, Herk Harvey. Forgalmazó: Cinetel. 74 perc.

 

Igazi ínyencfalat a horror műfajában a Lelkek karneválja, varázslatos, kábító látomás, túlzás nélkül illethető a költői jelzővel, miközben ordít róla, hogy aprópénzből készítették hozzá nem értő kezek. Az ellentmondás látszólagos. Az olcsó rémfilmek között tengernyi a dilettáns munka, ám közülük nem egy bizonyítja, hogy a mozgóképes nyugtalanítás és félelemkeltés sikere nem feltétlenül a technikai pallérozottság függvénye. És Herk Harvey nem is volt igazán amatőr, egy oktatófilmeket gyártó kis cégnél dolgozott, de tény, ez volt az első játékfilmes próbálkozása – és ez is maradt az egyetlen. Harvey az ötletgazda, a rendező, a producer, és ő az egyik főszereplő is. A különös filmre jellemző módon a halál néma követének szerepét osztotta magára.

A Lelkek karneválja a legszebb halálfilmek egyike. Mintha Ambrose Bierce Bagoly folyója ihlette volna, azt a rövidke pillanatot ragadja meg és merevíti ki, amelyben a lét a nemlétbe fordul át. Főhőse, Mary, az orgonistalány egy autóbaleset egyetlen túlélőjeként keresi a visszautat az életbe, de úgy érzi, végleg elveszíti a kapcsolatot az élők világával: a járókelők átnéznek rajta, kínzó látomásaiban szellemek üldözik. A korai hatvanas évek gótikus horror divatja idején született Lelkek karneválja dacolni látszik a műfajjal, első pillantásra inkább emancipációs melodrámának tűnik, holott a gótikus horror egy egészen sajátos variációját kínálja. A napsütötte kisvárosi környezet és a dübörgő kocsikkal randalírozó fiatalok stílusidegen motívumai mögül egyre határozottabb kontúrokkal sejlik fel a síri fenyegetés. A gótikus filmek tipikus helyszíne, a sötét bércen magasodó romos várkastély Harvey filmjében kiapadt tó partján árválkodó, egykor díszes fürdőpavilon. Varázslatos hely, a dermesztő homoktengerre néz, nyitott termeit átjárja a szél. Az enyészeté lett, akár az Usherek palotája. Itt gyülekeznek a túlvilág lények, hogy a film emblematikus jelenetében Mary zavarodott orgonajátékára szédült táncba kezdjenek. A vészjósló atmoszférát a különös hangzású zene teljesíti ki, és Gene Moore kísérteties, egyre tébolyultabbá váló orgonafutamai nyugtalanítóbbak, mint bármi, amit Les Baxter Corman Poe-filmjeihez írt. A mind gyakrabban felbukkanó szenvtelen, fakóképű szellemalak azonban inkább rokona a lelkeket az alvilágba szállító Khárónnak, mint Bava vagy Corman romantikus kísérteteinek. Harvey filmje azzal lép túl a kortársak míves munkáin, hogy nem tart igényt a gótikában a cselekményt mozgató szerelmi szálra. Szerencsétlen sorsú hősnőjének semmiféle vigaszt nem nyújt.

A párbeszédes jelenetek azok, amelyek a suta dialógus, a többnyire amatőr szereplőgárda iskolás szövegmondása és a szegényesen berendezett díszletek miatt ügyetlennek hatnak. A fantasztikumot hordozó képsorokban azonban Harvey remekel. A korai szürrealista film montázstechnikáját idéző bizarr képtársításai, a szokatlan világítási ötletek és a fáradhatatlan játék a ritmussal álomszerű hangulatot teremtenek. Ha előképét keressük a nem mindennapi végeredménynek, egészen Dreyer kábult Vámpírjáig kell visszaásnunk.

1962-ben született egy francia feldolgozása is Bierce novellájának. Robert Enrico gyönyörűen fényképezett, impresszionista ragyogású rövidfilmje a cannes-i fődíj után, külföldi filmtől szokatlan módon, az Alkonyzóna tévésorozatban is helyet kapott, hogy azután elvigye a kisfilmes Oscart is. Harvey adaptációja efféle babérokkal nem büszkélkedhet, de máig ható mondanivalójával egyik örök példája a forráshiányos helyzetre fittyet hányó művészi elkötelezettségnek.

A Lelkek karneválja három, kismértékben eltérő változatban létezik, és kísért a világban egy kiadás az utólag színezett kópiával is. A nálunk most megjelenő középső verzió a legjobb formájában mutatja a filmet, megspórol néhány felesleges, túlmagyarázó párbeszédet a nyolcvan perc körüli rendezői változatból, de tartalmazza az elhagyatott fürdőház történetébe beavató baljós beszélgetést, amely a türelmetlen autósmozitulajok által megvágott legkurtábból hiányzik.

Extrák: be kell érnünk egy szerény képgalériával és a film előzetesével.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8642