KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Remény és támasz

Greskovits Béla

 

Minden bizonnyal a szovjet termelési filmre is érvényes André Bazinnek az amerikai westernről tett megállapítása: „...a forgatókönyv, a játék és rendezés sajátos konvencióin alapuló filmről van szó.” A műfaj reprezentánsait már fél évszázad választja el Jutkevics Ellentervétől, mégis figyelemre méltó állandósággal bukkannak föl bennük a rokonságra valló tartalmi és stílusjegyek.

A kiinduló helyzetet többnyire a tervgazdaság „csikorgó gépezete” szolgáltatja: hibák, mulasztások, személyes önzés vagy alkalmatlanság miatt rosszul mennek a dolgok a gyárban, a földön, az építkezésen. Részeges művezetőkkel, kétkedő munkatársakkal, maradi, hatalmaskodó főnökökkel tusakodik a pozitív hős, a termelési filmek mindenkori főszereplője. Az üzem „front”, a munka ”harc”. Krimire emlékeztető logikai rendben, konfliktusok szabályos ciklusaiban érlelődik a megoldás. És rusztikusán patetikus, színesben is fekete-fehéren ható látványvilág terem a gesztikuláló kezek és asztalra csapódó öklök dinamikájából, arctalan gyári gyűlések totálképeiből, és ránk meredő, felelősségünket szuggeráló szemek vagy érzelmi részvételünkért perlő arcok premier plánjaiból. A konfliktusképek kompozíciója a mozgósító plakátok modorában agitál, s ez „forró drót” létezéséről tanúskodik a termelési film és a napi politika között.

Vitalij Kolcov alkotása, a Remény és támasz ízig-vérig termelési film. A Szovjetunió új, a gazdaságosság szempontját előtérbe állító agrárpolitikáját képviseli és népszerűsíti. E politika szükségleteihez kapcsolódik tartalmi nóvuma: a Remény és támaszban a műfaj új típusú hőst avat. Az ötvenes évek „ipari parancsnokai” és a későbbi idők pragmatikus szakemberei után a vállalkozó szellemű szocialista menedzsert emeli gazdaság-modelljének vezető posztjaiba.

Egy épülő agrárkomplexum Magyarországot – saját szavaival: az otthonos, tiszta, takaros országot – megjárt vezetője vállalkozik a filmben komplexuma gazdaságos üzemeltetésére. A fiatalember példásan kiismeri magát a tervgazdaság zegzugaiban. Ő is, munkatársai is esztrádzene pattogó ritmusaira(!) parádéznak végig a komplexum ügyében érintett intézményeken, könnyed rátermettséggel olajozzák az újraelosztás akadozó fogaskerekeit, apró ajándékokkal, ha kell, bókkal, ha kell, az „erős kéz” időszakának nosztalgikus felidézésével nyerik meg partnereiket, ütik el ügyetlenebb konkurenseiket a kedvező feltételektől. Új, őszinte vonás, hogy mindezt a gazdasági tevékenység szerves részeként, nem pedig attól idegen elemként ábrázolja a film.

Egyébiránt is sok mindent „elnéz” hősének Kolcov. Fiatal vezetője nyakas, indulatos, erőszakos ember, mentes a túlzott tekintélytisztelet önállóságot bénító bilincseitől. Személyisége csaknem mindig botránykő a felsőbb fórumokkal folytatott gazdasági vitákban. Még magánélete is viharokat kavar: férjes asszonyt szeret.

Nyilvánvaló: a meglévő helyzeten, a fejlődést gátló hagyományokon túllépni képes típus megrajzolására tett kísérlet tanúi vagyunk. Az ifjú vállalkozó konfliktusai az új fejlődésút konfliktusai is egyben; a megújulásért folyó küzdelem vezéralakjai sohasem lehetnek fejbólintó Jánosok. Csakhogy újszerű, egységes képi megjelenítés híján az új hős éppúgy fantom marad, mint említett elődjei.

Példaként egy ellentmondásosságában jellegzetes képsor a filmből: a főhős hatalmas alakja előregörnyed a vásznon, vállára, hátára a mögötte magasodó dombok, lejtős szántóföldek súlya nehezül. Agitatív kép, nem vitás, mondandóját is értjük: a hős a szovjet élet és fejlődés „reménye és támasza”, „Atlasz”, akit egy világ jövendőjének súlya nyomaszt. Ám egy vállalkozót, köznapi valójában, tevékenysége mindennapjaiban még akkor sem szerencsés a misszionárius patetikus pózában ábrázolni, ha lényege szerint, működése objektív hatásait tekintve valóban missziót teljesít is. Márpedig a reform e mozgékony self-made-man-jét időről időre a „márványember” megüresedett talapzatára kényszerítik az új termelési film régi, megkövült kifejezőeszközei.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6200