KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli mese

Glauziusz Tamás

Vagy inkább Téli rege, hiszen a cím Shakespeare tragikus komédiájára is utal (csodás találkozásban bízó hősnője ámuló szemmel nézi a színmű mesés végkifejletét). A végkifejlet azután itt is naivan mesés, de a Shakespeare-párhuzam némileg erőszakolt dísznek bizonyul. Rohmer új ciklusának második filmje nem Shakespeare, hanem persze Rohmer világát idézi: igazán az élvezi majd, aki sok filmjét ismeri, érzi a játék finomságait, örül a motívumok ismétlődésének.

A zöld sugár párdarabját látjuk. Ott egy magányra ítélt lány a nyári vakáció két hetét bolyongja át, itt egy rég elvesztett szerelmét csodában bízva visszaváró nő a karácsony előtti napokat. Ott egy Verne-regényben is szereplő „zöld sugár” segít, érzékeny férfiszívet röppentve hősnőnk útjába, s itt is biztos a csodás véletlen diadala. (Amikor a csoda karácsony napján bekövetkezik, A zöld sugár hősnőjét játszó Marie Rivière fel is tűnik egy röpke pillanatra, átadni a stafétabotot.)

Némely motívum viszont, sőt talán a hősnő maga is, a Teliholdas éjszakákat idézi fel: a kapcsolataiban önmagát csaló és áltató lány kapkodása, önleleplező sodródása, hol akaratosan bosszantó, hol kedves kiszámíthatatlansága onnan ismerős. Csakhogy ott „vérre ment” az öncsalás. Itt a főhősnő két párhuzamos fiúja a lány sorsába alig beleszóló falvédőalak egy Rohmer-filmbe nem való, kicsit komikus, parodisztikus, hiteltelen „macho” – menedzsernek néznéd, de csak önbecstől duzzadó fodrászmester s egy könyvtáros fiú, aki legott átsétálhatna bármely Rohmer-opuszba s persze gombnyomásra Pascalról fecseg. Mindkettő halvány.

Kicsit fáradt film, bár a fáradtságot egyelőre csak a Rohmer képsorait álmukban is felidéző ismerők fedezik fel. A mester, ha fáradt is, szellemesebb és könnyedebb, mint más ólom-fantáziájú filmcsinálók. Nála a csoda oly hétköznapi, s mégis oly mesés – tán Rossellini szellemujja ez – hogy hitetlenül is hívők leszünk. Rohmer-hívők...

Rendezőnknek nem a tél az évszaka. Harminchárom éve már, Az oroszlán jegyében óta jelentős filmjei mind nyáron játszódnak: talán csak az Éjszakám Maudnál kivétel, s a Teliholdas éjszakák enyhe telét tudta nyáriassá varázsolni. Most, hogy túl van a téli penzumon, örömmel várjuk a Nyári mesét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=617