KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A John Wick-trilógia

A játéknak nincs vége

Huber Zoltán

A Wick-trilógia végigzongorázza az akciófilm történetét.

 

A látványos harcok és feszes izommunkák megfelelő összedrótozása nyilván fontos, de korántsem nélkülözhetetlen eleme az akciófilmek élvezetének. A gyorsan trilógiává bővülő, további expanzió előtt álló John Wick-univerzum például abból kovácsol erényt, hogy kizárólag faék egyszerűségű kliséket használ. A szófukar bérgyilkos figuráját életre hívó Derek Kolstad az árnyalt karakterek vagy grandiózus elbeszélői bűvészmutatványok helyett a már bevált panelekből építkezik. A célirányos sztori azért működik, mert az erőteljes stilizációval és gátlástalan sablonhalmozással folyamatosan összekacsint a nézővel. A menetrendszerű akciójelenetekre pedig nem lehet panasz.  

A jó útra tért szupergyilkos elveszíti a szerelmét, majd a kutyáját és az autóját. Nem akarna ő masszívabb bosszút állni, az első ütés azonban gyorsan egy kontinenseken átívelő, számtalan fegyvernemet érintő, több száz halálos áldozatot követelő vérfürdővé eszkalálódik. Az első rész nyílegyenes története a harmadik felvonás végére komplett mitológiává bővül, de az alkotók mindig csak annyi új információt közölnek, hogy a cselekmény mozgásban maradjon. A néző egyre többet tud meg a bérgyilkosok rejtélyes céhéről, de a kirajzolódó világ és a benne nyüzsgő figurák szándékosan elnagyoltak. Mivel a kínálkozó hézagokat mi töltjük ki, az intenzív összecsapások közé pakolt dramaturgiai kötőanyag nem válik röhejessé, hiszen minket is bevon a játékba.

Keanu Reeves nem véletlenül csapott le a forgatókönyvre. Az író Bogart, Eastwood és Marvin ikonikus karaktereiből gyúrta össze a viaszarcú, erősen szófukar karaktert. A címszereplő ólmos odüsszeiája egyszerre idézi a Point Blank sodródását, a Leone-filmek hajszáit, de Kurosawa, Melville vagy Woo hatása is erőteljes. A névsor persze tetszőlegesen folytatható, hiszen a John Wick-trilógia nagyjából végigzongorázza az akciófilm teljes történetét a távolabbi gengszterfilmes és noiros gyökerektől egészen a legfrissebb indonéz vonulatig. A bérgyilkosok zárt világa pedig nemcsak a szabályokhoz ragaszkodó harcos kultúrákon átívelő mítoszát, de az uralkodó kézműves-mániát is ügyesen zsákmányolja ki.

Ahogyan a sztori sem az eredetiségével nyűgöz le, úgy a valódi attrakciót jelentő akciókat is a legjobbaktól lesték el az alkotók. A fő vonulatot a hongkongi heroic bloodshed pisztoly-balettjei jelentik, főleg hangtompítóra és fejlövésekre hangszerelve. A golyózáporos ütközetek között késes, autós vagy puszta ökölharcokat kapunk, amit egy-egy különlegesebb fogás tesz teljessé – a tradicionálisabb módszerek mellett John Wick kutyákkal, ceruzával, lóval vagy könyvtári könyvekkel is halálos. A trilógia fő hajtóerejét a dinamikus párbajok adják, így a filmekből pontosan ott fogy ki a szufla, ahol a párbajok kreativitása csökken.

A figurába beleszerető és a filmtervet a kezdetektől egyengető Reeves maga hozta a rendezőket. A korábban kaszkadőrként dolgozó Chad Stahelski és David Leitch számos sikeres filmben dolgoztak, a színésszel a Mátrix forgatásán ismerkedtek meg.

A John Wick-filmek története egyetlen ívet alkot és minden tekintetben egységes. A neonfényekbe áztatott westernes kompozíciók, az üvegfelületek és tükrök közé zárt szereplők vagy a giccshatáron táncoló operai díszletek úgy lesznek védjegyszerűek, hogy külön-külön mindegyiket láttuk már valahol.

A lecsupaszított sztorival, a népmesei körítéssel és az előképek hatványra emelt használatával az alkotók egyszerre veszik véresen komolyan és teszik idézőjelbe a műfajt. A három filmet e különös kontraszt emeli ki a mezőnyből és varázsolja könnyed szórakozássá. A játékos kettősségre nagyon jól reagált a közönség, a címszereplő ráadásul tökéletesen helyt tud állni a szuperhősök univerzumépítős korszakában is. John Wick színpompás világa ugyanis térben és időben szabadon bővíthető, vagy akár keresztezhető a Leitch rendezte Atomszőkével. A franchise ráadásul nemcsak a moziban, de akár a kisebb képernyőn is nyugodtan bevethető. Amíg a recept működik és a mutatványok nem önismétlők, John Wick tövig nyomhatja a gázpedált.

 

JOHN WICK: 3. FELVONÁS – PARABELLUM  (John Wick: Chapter 3 – Parabellum) – amerikai, 2019. Rendezte: Chad Stahelski. Írta: Derek Kolstad, Chris Collins és Marc Abrams. Kép: Dan Laustsen. Zene: Tyler Bates és Joel J. Richards. Szereplők: Keanu Reeves (John Wick), Ian McShane (Winston), Mark Dacascos (Zero), Halle Berry (Sofia), Laurence Fishburne (Király). Gyártó: Summit Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 131 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14163