DVDA gyilkosság filozófiájaKovács Patrik
Spinning Man – amerikai–ír–svéd,
2018. Rendezte: Simon Kaijser. Szereplők: Guy Pearce, Pierce Brosnan, Minnie
Driver. Forgalmazó: Bontonfilm. 100 perc.
Nincs a thrillernek
ősibb toposza, mint a gyilkosság gyanújába keveredett hős, kinek a bűnügyhöz
való viszonya csupán a cselekmény zárlatában tisztázódik. Hozzáadott érték
nélkül is lehet e karaktertípus köré történetet szőni, csak nem érdemes. Minden
bizonnyal tudta ezt A gyilkosság
filozófiája alkotógárdája is, mégis a kényelmes utat választották. Filmjük
hőse, a szürke kisvárosi családapa (Guy Pearce) filozófiát oktat a helyi
egyetemen, és amikor rejtélyes körülmények között eltűnik egy ifjú diáklány, a
gyanú hamar a szenvedélyes nőfaló hírében álló férfire terelődik. Nemcsak
felesége és gyermekei hidegülnek el tőle, de egy makacs és furfangos nyomozóval
(Pierce Brosnan) is pszichológiai hadviselésbe bocsátkozik.
A televízióból érkezett
Simon Kaijser nehezen veti meg lábát a nagyjátékfilmes porondon: A gyilkosság filozófiája nemcsak
koncepciójában avíttas, de kivitelezése is gyermekbetegségektől szenved. Pedig
Kaijser nagyszerűen indítja moziját: az első negyedóra vizualitásában és
cselekménybonyolításában egyaránt roppant ígéretes. Ezután viszont A gyilkosság filozófiája meredek ívű
mélyrepülésbe kezd, mely részint annak tudható be, hogy a rendező a
feszültségteremtésben egyetlen vörös heringre támaszkodik, de bárki – minimális
műfajismeret birtokában is – keresztülláthat a fordulatokon. Másfelől a
forgatókönyv a legnagyobb zsánerközhelyek katalógusa, a dialógusok sokszor
silányak (eszünkbe sem jutna, hogy regényadaptációt látunk), és a
bűnproblematika is lényegileg alakul át az utolsó egyharmadban, ugyanis egyre
inkább az erkölcsi vétkekre helyeződik a súlypont. A gyilkosság filozófiája így végül csupán hatásmechanizmusában
emlékeztet a virtigli thrillerekre, tematikailag sokkal inkább házastársi (melo)dráma,
de annak is kevésbé míves válfajához csatlakozik.
Azonban a kékes-szürkés
színekben pácolt, hűvös képek ragyogóan szolgálják az atmoszférát, a kopottas
tárgyi miliő pedig a kilencvenes évek iránti nosztalgiát ébreszti fel. Brosnan
fegyelmezetten játszik, végig higgadt erőt sugároz, Pearce viszont alkatilag
nem alkalmas a szerepére: inkább tűnik bájgúnár tesiszakosnak, mint
lélekbúvárkodó filozófiatanárnak. Egészében A
gyilkosság filozófiája kellemesen jellegtelen, tét nélküli, agyat és szívet
kímélő szombat délutáni kikapcsolódás.
Extrák: Kimaradt jelenetek, A
kulisszák mögött.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
