KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Grindhouse

Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!

Horváth Antal Balázs

Good Morning... And Goodbye!, 1967

 

Russ Meyer egyik bámulatos vonása, hogy filmjei zömére nyugodtan ráaggatható a címke: garantált amerikai minőség. A nudie, majd az erőszakpatronokkal gazdagított sexploitation megkerülhetetlen szuper-auteurje kevés kivétellel mindegyik mozijában kiváló formát mutat. A közel két tucat, nem csak mellben erős opus között a Jó reggelt... és viszlát! az egyik leginkább reprezentatív mese. Az ultra cult remekmű Gyorsabban, cicamica, ölj, ölj! (Faster, Pussycat! Kill! Kill!, 1966) után Meyer már a Mondo Topless sztriptíz-revüjével áttért a színes nyersanyagra, de játékfilmen ez a bukolikus libidódráma jelenti a váltást.

Az egydimenziós sztori központi konfliktusa egy ötvenes átlagférj, Burt potenciazavarában rejlik. Angel, a cseppet sem angyali feleség külsőre a legvadabb pin-up rajzokból előpattant über-nő, jellemre „a gonoszság pompás díszpárnája, az erkölcstelenség trónjára tűzve”. Nem elégszik meg férje rendszeres verbális lealázásával („úgy lesed a pénztárkönyvet, mint egy keselyű, ravaszkodsz a tőzsdén, mint egy róka, de a mogyoróidat eldugod, mint egy mókus...”), lényegretörő viszonya van a kőbányában dolgozó Stone-nal, a helyi alfahímmel. Az adódó bonyoldalmak megoldását mi más adhatná, mint a szex mindent átható, panteisztikus ereje. Burt férfiasságát egy erősen egzaltált erdei nimfa revitalizálja, s ezután nincs már akadálya, hogy minden téren jól helyretegye házi vadmacskáját, illetve markológépek között megverekedjen a kőszikla fizikumú Stone-nal is.

Minden együtt van, amivel Meyer tízezer dollárokból milliós bevételeket tudott produkálni: bombasztikus, torpedókeblű főhősnő, meztelen fürdőzés, sportkocsival száguldozás, meztelen (!) ökölharc, bikinis női hajbakapás, féktelen táncpartik, egzotikus erdei nimfa, táskarádió-rockabilly és gerjesztő pszeudó-jazz, a „legmenőbb” szlengből írt kétértelmű dialógusok és persze a meyeri zseniális vágástechnika. Az üzenetet itt is a 60-as évekbeli Meyer-filmekben hallható, többnyire barokkosan túlírt narrátorszöveg húzza alá: a testi szerelem örömét még a veszteseknek is érdemes kipróbálniuk, mert igazán megéri – a lényeg ennyi, jó reggelt, és viszlát!

Bár a szemből vett jelenetekben itt végig a D- és E-kosarakban maradnak a későbbi Vixen-filmekben majd újra szabadon kibomló Meyer-emlők, továbbá a narratíva sem jut még el az utolsó pályaművek posztmodernbe hajló tombolásáig, a Jó reggelt... tipikus és szimpatikus Russ Meyer-örömmozi. Többször újranézhető a mester utánozhatatlan esztétikájáért, vagy éppen Alaina Capri (Angel) testi karizmájáért.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 29-30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9681