KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Szuperhősök

Fantasztikus Négyes

Elfújta a radioaktív szél

Kovács Marcell

A Pókember, a Penge és az X-Men után újabb Marvel képregényalakok kerülnek a ponyváról a vászonra.

 

Régen volt, hogy egy képregényhős felbukkanása a moziban eseményszámba ment. Ma már azon sincs mit csodálkozni, ha az aktuális Marvel-film a képtelen kalandokat minden különösebb csinnadratta nélkül, a jól bejáratott gyakorlat szerint, rutinból mutatja be. A havi több tucat új füzettel jelentkező vezető képregénykiadó a Fox stúdióval szoros együttműködésben immár a filmpiacon is állandó jelenlétet harcolt ki magának, ennek fenntartásához pedig a két-háromévente érkező flancos X-Men- és Pókember-folytatások mellé szerényebb produkciók is szükségeltetnek, ahogyan a menő képregény-slágereket is kevésbé kapós, szürkébb darabok hada kíséri.

Az viszont mégiscsak furcsa, hogy a Fenegyerek, a Megtorló és a harmadik Penge után a Fantasztikus Négyes, a Marvel szent tehene is ilyen mostoha elbánásban részesült. A klasszikus Marvel-történetek alapmeséje mérföldkő a műfaj történetében, újszerű felfogásával meghatározó szemléletváltást eredményezett a rajzos történetmesélésben. Hatása a mai napig eleven, és a képregények világán túl is érezhető, gondoljunk csak a közelmúlt olyan rajzfilm-sikereire, mint a Pindur Pandúrok vagy A hihetetlen család. A hagyományos szuperhős-témájú képregény szappanoperásított változata – mert ebben rejlik a forradalmi újítás! – a hatvanas évek comics-robbanásáért egyszemélyes felelősséggel tartozó Stan Lee találmánya. A Marvel agytrösztje a fantasztikus kalandokra szomjazó olvasók érdeklődését a galaktikus küzdelmek ígéretével keltette fel, de rafináltan a hétköznapi életből vett konfliktusok realizmusával tette őket a vég nélküli történetek rabjává. Az emberszabású szuperemberek kivételes tulajdonságai a jellemükből fakadnak: a kapkodó tudós nyúlánkká válik, szégyellős kedvese láthatatlanná, a heves kisöcs fáklyaként lángol, barátjuk, a kemény legény pedig csúf kőkolosszusként szomorkodik a sarokban. Képességeik segítségével rendre leszámolnak a világot fenyegető veszedelmekkel, de az állandó nézeteltérésekből, érzelmi viharokból adódó folyamatos civakodás megviseli őket.

A Fantasztikus Négyest rendező Tim Story nem tartozik a szakma krémjéhez, legutóbb a Taxi amerikai remake-jét láthattuk tőle. Nem is igen találni a filmnek olyan vonását, amelyben a kézjegyére ismerhetnénk. A műfaji átlaggal számolva akciójelenetekben kimondottan szegény és csak ritkán látványos mozi a sok belsőben felvett jelenettel, valamint a szereplők folyamatos közelképeivel leginkább a tévés sci-fi-szériák műtermi izgalmait idézi, amit csak fokoz Michael Chiklis és Julian McMahon jelenléte, akiket a Kemény zsaruk, illetve a Kés alatt főszereplőiként ismerhetnek a tévéfüggő sorozatfalók.

És milyen kár, hogy nem rögtön a folytatással kezdődik. Kénytelenek vagyunk végigülni a szereplők bemutatásának gyötrelmes protokollját, pedig a képregénymániákus néző úgyis ismeri a szuperképességek eredetét, a többiek számára pedig egyre megy, hogy sugárzó pók harapása vagy atomkísérlet okozta a mutációt, esetleg egy radioaktív vihar a világűrben, mint a Fantasztikusok esetében. Ráadásul a zsúfolt forgatókönyv mintha mindent egyszerre akarna elmesélni, több részre való eseményt zsúfol másfél órába. Így történhet meg, hogy a rettegett Fátum Doktor is részesül a baleset során a szupererőből, de érintett a szerelmi háromszögben is, miközben misztikus-tragikus figurája a sokadik kapzsi kapitalista rémmé egyszerűsödik.

Csodák csodájára a Fantasztikus Négyes, hibáival együtt is roppant szórakoztató darab, ugyanaz a gyermeki báj hatja át, amely a két Pókember-filmet is olyan szerethetővé tette. Talán a Twin Peaks-es Mark Frost forgatókönyvírói közreműködésének köszönhető, hogy a részletekben szabados adaptáció a hatvanas évek Stan Lee-féle képregényvilágának könnyed, önmagát sohasem túl komolyan vevő, ironikus hangvételéhez mindvégig ragaszkodik. A humoros helyzetek, a mókás párbeszédek és a jópofa képi gegek révén alighanem az eddigi legszellemesebb Marvel-film született meg. És nem az benne a legviccesebb, hogy Jessica Alba atomfizikust alakít.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8365