KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerzetesek géppisztollyal

Faragó Zsuzsa

 

Olyan ez a film, mint a daloló Celentano maga: harsány és mosolygós, vad és jólfésült egyszerre. Egy régi tévéfelvételen táncol rongybaba-lábakkal, énekel valami dühös dalt (feltehetőleg a szerelemről), amit – bekerített, morcos rablók néznek, és dühösen kattintják el a tévét, mondván: gazember! dagadtra keresi magát, pedig nem kockáztat semmit!

Kettős nosztalgia vezeti a rendező Celentanót ebben a filmben: a hatvanas évek elejének Olaszországára, saját „rongylábú” fiatalkorára emlékezik, s a kockáztatókat, a kemény fiúkat siratja. A fekete-fehérben fotózott, huszonöt évvel ezelőtti Olaszország csöppet sem szép, sőt kiábrándító. A kemény fiúk, a bankrablók viszont rettentő naivak, jóindulatúak, nemesek és erőszakellenesek. A ruhák, sminkek, frizurák hitelesek és pontosak, annál eklekti-kusabb maga a stílus. Celentano ráaggatott erre a filmre egy kicsit a kommersz krimi-izgalomból, a némafilm-burleszkből, a szimfonikus hangzatokkal kisért melodrámából, a kemény politikai drámából, a kedélyes végjátékból, hozzátett egy árnyalatnyi kis neorealizmust, s végül egy felliniádát, filmet a filmben: a főhős, mint filmrendező, saját halálát fotózza.

Dehát ne kötekedjünk: végül is szórakoztató kalandfilmet láthatunk. És Celentano énekel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5744