KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Az űrkommandó

Herpai Gergely

 

Milyen az, amikor egy számítógépes játék fő designere megrendezi akciójátékának filmváltozatát? Van már Street Fighter és két Mortal Kombat-mozi (ebből az egyik elviselhetetlen, a másik első része viszont határozottan szórakoztató), úgyhogy a játékokban nem túl gyakorlott nézőben, nagyjából egyenlő arányban keveredhet az előítélet és várakozás: hátha valami eredetit láthat? Bár ismeretlenül csenghet Chris Roberts, a Wing Commander játékok alkotójának neve, a számítógépes játékok világában mindenki tudja róla, hogy nem akárki. A látványos űrcsatákban bővelkedő: első rész kirobbanó sikert ért el, a Mark Hammilt és Malcolm McDowellt felsorakoztató harmadik pedig minden idők egyik legnagyobb költségvetésével elkészült interaktív mozijátéka volt. A soron következő i negyedik rész sikere után azonban Roberts többre vágyott: a Wing Commanderből ha törik, ha szakad, mozifilmet készít. Mivel a játékok sztárjai, Hammil és McDowell, nem szerepeltek a stáblistán, nemcsak a mozi, hanem a számítógépes játékok rajongói is kétkedve várták a végeredményt. Meglepő módon a Wing Commander nem emiatt lett gyenge alkotás. Roberts a forgatókönyv írása közben egyszerűen elfelejtkezett arról, hogy a Wing Commander-rajongókon kívül talán más is látogatja a mozikat. Bár már játszottam a sorozat egy-két részével, és elég jól ismerem sztorit, néha mégsem értettem kristálytisztán a történteket. Roberts nem vette a fáradságot, hogy a filmet az átlagnéző számára is érdekessé vagy érthetővé tegye. A látványos űrcsatáknál néha egyszerűen nem derül ki, ki lő kire és miért.

Ebben persze nem kis szerepe van annak, hogy a félelmetes főellenség, a „kilrathiak” (az egész háborút kirobbantó hatalmas ufó-macskák), csak a film vége felé jelennek meg, és akkor is úgy néznek ki, mintha maszkjaikat egy farsangi bál kukáiból válogatták volna össze. Szerencsére Blair, a sármos főszereplő, a film végén lepuffantja őket, s ezzel megmenti az egész emberiséget meg azt a pár szerencsétlen nézőt, aki a legújabb Star Wars-filmre várva betévedt a Wing Commandert.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4574