KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Kedves Filmvilág!

Ács Miklós

„A házi vetítésen a Többi Haver, akik épp nem értek rá marháskodni, utólag…” is tisztában vannak avval, hogy a Sőn és grószt nagy S-sel, és kis g-vel kell írni, a film főcímén sem láthatjuk másként.

A Többi Haver, akik azt is tudják, hogy Ács öt éve nem volt Kőbányán (ami akkoriban az ország legjobb amatőrfilmstúdiója volt), utólag is tisztában vannak vele, hogy amatőrfilmesnek lenni nem szégyen, csak roppant kellemetlen a sok pocskondiázó újságíró miatt, akik időzavarban szenvednek, és 1992-ben írnak arról, hogyan érkezett meg Ács 1986-ban a magyar filmgyártás kapujába. A Filmművészeti Főiskolára – protekció híján – nem vették fel, így nem volt a zsebében diploma, csak egy super 8-ra elforgatott másfél órás film, a Sőn és grósz.

A „Többi Haver” tudja, hogy vannak rendezők, akiket filmjeik minősítettek filmrendezővé, nem a diploma (ez még Hollywoodban is így van).

„Az igazi kérdés 1992-ben az, hogy mi történik, amikor feloldjuk, megszüntetjük, kiradírozzuk a belült és kívült elválasztó kör vonalát? Mi történik, amikor a kívülállók is belülre kerülnek, illetve a házimozi falait egy Szindbád-, egy Metró Mozi, egy Filmszemle tágasságáig kitoljuk?”

Nos, a Többi Haver tudja, hogy 1988-ban Rotterdamig, Amszterdamig, Mannheimig kitoltuk a Metró Mozi – bocsánat, akkoriban még Szikra Mozi – falait és az elsőfilmes Ács Godard-ral Imamurával, Paradzsanovval, Woody Allennel és más világnagyságokkal került egy lapra a rendezők indexében.

A Magyar Filmszemlén persze nem mutatták be abban az évben a Sőn és grószt.

„Mindezek ellenére, akármilyen cimkét ragasztok is eléjük, első film, vagy második film, …”

A „Többi Haver” látta, hogy Ács második filmje, az Éhes Ingovány (90 perces játékfilm) az 1989-es Magyar Filmszemlén versenyfilmként indult, és itthon nemigen, de a FILMGUIDE-ban néhány pozitív sorral megemlékeztek róla (ha a Filmvilág egyáltalán tudja, mi az, hogy Filmguide…). A „Többi Haver” tudja, mint azt is, hogy Berencsi Attila nem ért rá a cikkíró urakkal libát legeltetni vagy Kőbányára járni, ő inkább főszereplője volt hét filmnek, Európa-díjat kapott alakításaiért, és komplexusait az ÉLJEN ANYÁD!-ban is kamatoztatta. A próbafelvételen „lejátszotta” a Filmművészeti Főiskola hallgatóinak nagy részét, és a „dél-afrikai gyeplabda” helyett az angol rugbyt művelte. Hamar rájött, hogy a filmbéli „egy kisfiú” Elvira kisfia. Marjai Judit, aki civilben manöken és fotóművész, a filmben az elvált fodrásznőt, Elvirát alakítja.

A „beavatott haver” azt is tudja, hogy nem „no flat”, hanem „no home” (a little difference), hogy ez a dal mentes a „fuckingok”-tól, és nem a „Hősök tere” felé szól, hanem az Alagút és a Lánchíd nyitó képsorai alatt. A „beavatott haver” érti a dalban elhangzó kérdést: „What the fuck is the world?”, és tudja, hogy a „repteret” nem tették át (egyelőre) Óbudára és főleg nem az Árpád hídon közelítjük meg.

A „beavatott haver” azt is tudja, hogy a szoba nem „fekete-fehér”, hogy nem „üres”, és hogy miért van a filmben egyáltalán ez a szoba. „Mindez így jó.”

A „Többi Haver” emlékszik, hogy az ÉLJEN ANYÁD! forgatókönyve 1986-ban íródott, hogy a „hülye Andi” írta többek között pl. az „ideges nő” jelenetet, aki a Mártírok útja 7.-be illetve a Lajos utca 30.-ba megy. A „Többi Haver” tudja, hogy „Hülye Andi” hivatásos előadóművész, és hogy az életben sokkal hülyébb, mint a vásznon, hiszen a film „csak” egy szerepe.

A „Többi Haver” tudja, hogy az ÉLJEN ANYÁD! Ácsnak a harmadik másfél órás játékfilmje, és vállalja amatőrfilmes múltját, pedig akkoriban még arról cikkeztek, hogy Kőbányán nincs kiugró tehetség. Csakhogy a spermának sperma a becsületes neve, és ha netán az idő múlásával gyermek születik belőle, akkor nem jóindulatból mondják azt róla egyesek, hogy „te kis geci”.

A „Többi Haver” azt is tudja, mekkora patkányság 1992-ben egy ilyen hangvételű cikket írni jóhiszemű filmrendezőkről és munkatársaikról, akik önmagukat sem kímélve ötöde-tizede gázsiért (pl. Eszenyi művésznő több mint tízszeresét kapta az ÉLJEN ANYÁD!-ban főszereplők gázsijánál) próbálják a magyar filmművészetet a mélypontról elmozdítani.

A „Többi Haver” nem érti, miért kell az ÉLJEN ANYÁD! profi MAFILM-es dolgozóit egy kalap alá venni az „amatőrökkel”, és rájuk sütni a megkülönböztető „kisbetűs filmes” bélyeget. A „Többi Haver” nem érti, mire ez az ellenszenv, mire a rosszindulat.

A „Többi Haver” megbízásából:

 

Ács Miklós

 

ui.: Ha Vincent Van Gogh élne, kését nem a füle levágására használná, hanem elvágná egy-két segg hülye kritikus torkát.

 

(Beri Ary)

 

Áprilisi számunkban Ács Miklós munkáját a magyar film új törekvéseinek – hasábjainkon mindig – kijáró, megkülönböztetett érdeklődéssel, három írásban is méltattuk. Úgy látszik, a rendező félreértette cikkeinket. Reméljük, az olvasó nem.

 

A szerkesztőség

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=426