KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Dr. Jack és Mr. Hyde

London megöl engem

Hungler Tímea

A viktoriánus kor békebeli históriájához egy sorozatgyilkos írta az epilógust.

 

1888 augusztusa és novembere között a bûn melegágyát, a ködös Albion vigalmi negyedét, Whitechapel kerületet a történelem egyik legelhíresültebb sorozatgyilkosa, Hasfelmetszõ Jack tartotta rettegésben. A viktoriánus pszichót a messzeség mára megszépítette, kedélyes, békebeli bûnözõt faragott belõle, kinek kultusza (utalva Alfred Hitchcock Õrjöngés címû filmjének egyik jelenetére) a Londonba tévedõ turista számára kötelezõvé teszi, hogy a Big Ben és a Buckingham Palace mellett, fõ látványosságként a baljós negyedbe is elzarándokoljon, és kinek személye és ámokfutása filmek, irodalmi alkotások, festmények, musicalek, videójátékok megszületését inspirálta.

Jack az évszázadok alatt folklorizálódott, az ügyében nyomozást folytató, a Scotland Yard elõdjének tekinthetõ Metropolitan Police aktái azonban nyilvánvalóvá teszik, módszereiben, és kegyetlenségében néhány huszadik századi pszichopatával is nyugodt szívvel versenyre kelhetne. Ragadványneve igazán expresszív: áldozatai testén bonctani mutatványokat hajtott végre, legtöbbjüket kibelezte, méhüket összekaszabolta, arcukat a felismerhetetlenségig elcsúfította, egyiknek-másiknak a melleit is amputálta, emlékbe pedig hol egy vesét, hol pedig a megboldogult szívét vitte magával. Ténykedései alatt a sajtót is kitüntetett figyelemben részesítette, legmorbidabb üzeneteinek egyikét az Erkölcsrendészet fejének egyenesen a Pokolból („From Hell”) küldte el a jobblétre szenderült Catherine Eddowes veséjének kíséretében.

Az eltelt idõ sem Jack személyazonosságát, sem áldozatainak pontos számát (a kutatások szerint legalább négy, legfeljebb nyolc örömlányt mészárolt le), sem leveleinek hitelességét nem tudta megnyugtatóan tisztázni. Arról, hogy ki a titokzatos „Bõrkötényes” („Leather Apron”) mindmáig teóriák százai keringenek tovább fényezve a szigetországi skizo nimbuszát.

A feltételezett gyanúsítottak listája a lehetõ legdemokratikusabb. Felbukkan rajta a sanyarú életét elmegyógyintézetben végzõ paranoid skizofrén, a meseíró, Lewis Carrol, a nyomozást vezetõ Abberline detektív kedvence, a feleséggyilkos George Chapman, a Szabadkõmûvesek, a Hitchcock mozijából ismertté vált titokzatos lakó, sõt maga Viktória királynõ is, aki állítólag, a királyi család orvosát, Gull doktort bujtotta fel arra, hogy a família jó hírének megóvása érdekében végezze ki azokat az utcalányokat, akik az unoka, Albert herceg rangjához méltatlan, egy bolti eladólánnyal kötött házasságához asszisztáltak.

A legújabb teória a kortárs krimi papnõjének, Patricia Cornwellnek a tollából mostanában látott napvilágot, mely szerint Jack az impresszionista festõ, Walter Sickert, aki 1908-09 között festette meg Camden Town-i gyilkosságok címû sorozatát, melynek meztelen, halott prostituáltakat ábrázó képei megrázó hiteleséggel emlékeztetnek az évtizedekkel elõbbi helyszínekre, valamint a legyilkolt lányokra.

Hasfelmetszõ Jack foghíjas története igazi urbánus mítosszá nõtte ki magát az idõk folyamán, homályos személyazonossága bárki számára lehetõvé teszi önálló teóriák felállítását, nem véletlen hát, hogy a filmesek az összes variációt elkészítették a témára.

 

 

Magánbûnök, közerkölcsök

 

A filmgyártás máig leghíresebb Hasfelmetszõi között Alfred Hitchcock titokzatos Lakóját, és Jesus Franco 1976-os horrorjának fõszereplõjét, Klaus Kinskit tarthatjuk számon, jóllehet Jack a vásznon a Német Birodalom színeiben Paul Leni 1923-as Panoptikumában (Das Wachsenfigurenkabinett) egy lidércnyomásos álom szereplõjeként debütált.

Az 1926-os A lakó egy magazin cikkét vette alapul, mely arról számolt be, hogy egy fiatal párocska magának a Hasfelmetszõnek adta bérbe a lakását; az 1932-es hangosfilm változat, illetve ennek 1944-es remake-je, az 1954-ben bemutatott Férfi a padlásszobában (Man in the Attic), valamint a Hammer Studio horrorfilmje, a Szoba kiadó (A Room to Let) Jacket a korabeli rendõrségi aktákból kiindulva egy medikusi képzettséggel bíró személlyel azonosította (a módszeres mészárlások kivitelezéséhez a halottkémek ugyanis elengedhetetlennek tartották, hogy az elkövetõ anatómiai és a bonctani ismeretek birtokában legyen).

A whitechapeli eseményeket feldolgozó filmek többsége elõszeretettel vonta be a nyomozásba Jack kortársát, Sherlock Holmes mesterdetektívet, lehetséges gyanúsítottként pedig azt a Dr. Jekyllt nevezte meg, aki éjszakánként Mr. Hyde-ként garázdálkodott London utcáin, és akit Luis Stevenson 1886-ban keltett életre. A Rémület tanulmánya (Study in Terror) és a Gyilkosság rendelésre (Murder by Decree) címû mozikban Sherlock Holmes liheg a Bõrkötényes nyomában, akit a Hammer Films horrorja, a Dr. Jekyll és Sister Hyde Stevenson kettõs személyiségû fõhõsével azonosít, akárcsak az Õrület peremén (Edge of Sanity) címû film, melyben egy korábbi pszicho, Anthony Perkins formálja meg Jacket).

A filmek érdeklõdésének középpontjában a titokzatos sorozatgyilkos kiléte áll, a rejtélyes East End-i halálesetek felgöngyölítése, jóllehet a Hasfelmetszõ felbukkanása 1888-ban magáról a viktoriánus éráról állított ki látleletet, festett koránt sem hízelgõ korrajzot. Jack személyében a virágkorát élõ birodalom, mely Viktória királynõ 64 éves uralkodása alatt sikert sikerre halmozott, jelentést kapott a Pokolból, az elõkelõ West Enddel határos East End legnyugatibb csücskébõl, ahol a nõk számára megélhetésként csupán a prostitúció maradt, ahol a városban a legnagyobb volt a gyermekhalandóság, ahol mindennaposak voltak a faji zavargások, és ahol Hasfelmetszõ Jack egy éjszaka akár két prostituáltat is kivégezhetett úgy, hogy közben a rendõrség a közvetlen közelben helyszínelt. A Bõrkötényes 1888-ban bepillantást engedett a Birodalom forrongó tudattalanjába, ahol Mr. Hyde kitörésre várt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2486