KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Úriember revolverrel

Pápai Zsolt

The Old Man and the Gun – amerikai, 2018. Rendezte: David Lowery. Szereplők: Robert Redford, Casey Affleck, Sissy Spacek. Forgalmazó: SPI. 94 perc.

 

2010-ben a The New Yorker publicistája, David Grann megjelentette tizenkét oknyomozó riportját tartalmazó kötetét, The Devil and Sherlock Holmes címmel. Az írások egy-egy különös bűnténynek vagy bűnelkövetőnek eredtek a nyomába, és a kötet annyira sikeres lett, hogy a filmstúdiók is felfigyeltek rá. Mindeddig négy írás jogait vásárolták meg, közülük három adaptációja mostanra el is készült: Edward Zwick a Trial by Fire, Alexandros Avranas a True Crime című riportot dolgozta fel (filmje címe Dark Crime lett), a The Old Man and the Gunt pedig David Lowery vitte azonos címmel filmre.

Lowery filmjének eredeti – a magyar forgalmazásban kasztrált – címe Örkény István-i képzettársításokat enged meg (lásd Az öregember és az autó című gyöngyszemet), ami egyfelől nyilvánvalóan véletlen, másfelől sokat sejtető. A film, legalábbis részleteiben, örkényi módon groteszk tónusú, és ugyan nem jól centrírozott a szerkezete, mert botladozó a tempója, már ezekért a pillanatokért érdemes megnézni.

De nem csupán ezekért. Ha egy filmről csak annyit tudunk, hogy minden idők egyik legjelentősebb színészét élete utolsó főszerepében látni benne, az már önmagában érdekes lehet. Még inkább csigázza a kíváncsiságot, ha azt is tudjuk, hogy rendhagyó, a műfaji kódokkal zsonglőrködő cops-and-robbers-moziról van szó, melyből épp a hasonló filmek egyik legfontosabb összetevője, a suspense hiányzik.

A film cselekménye a nyolcvanas évekbe vezet, amikor végtelennek tetsző bankrablás-sorozat borzolja a kedélyeket az Államokban. Az akciózó banda tagjai kivétel nélkül nyugdíjas-korúak, ráadásul a klasszikus terroreszközöktől (a lőfegyverek használatától, a fizikai kényszerítéstől) tartózkodnak a rablások során, a rendőrség – és persze a bankalkalmazottak – mégis tehetetlenek velük szemben. A kompánia agya a hetvenen túli Forrest Tucker, a kamaszkora óta börtönöket járó, notórius visszaeső és veterán szabadulóművész, aki ekkorra már vagy tucatnyi sikeres szökést hajtott végre különböző fegyintézetekből. Utóbbi figurát alakítja – nyolcvankét évesen – Robert Redford, az egyetemes mozitörténet egyik legkarakteresebb – nemhogy a gesztusairól, de már pusztán az árnyékáról felismerhető – színésze. Az asszisztensei igazi „all star movie”-t kanyarintanak a filmből, a mellékszereplők között Keith Carradine-t, Tom Waitset, Danny Glovert találni, valamint – elsősorban – a csodálatos Sissy Spaceket, Forrest szerelme szerepében. A mellékalakok nemcsak szuggesztív jelenlétükkel, de szavaikkal is emelik az előadás fényét. A filmet erősítik a néhol – igaz, talán nem elégszer – felhangzó innovatív dialógusok („Az úszógumim felfogta a golyót…”; „A nehezén túl vagyunk. Már csak le kell csapni rájuk…”).

Jóllehet az idézett mondatok akciónarratívát sejtetnek, David Lowery munkájából a cops-and-robbers-filmektől, továbbá a szőrmentén megidézett criminal couple-moziktól elvárható akciózás hiányzik. A kevésbé lendületes cselekményvezetés – sőt: a slow cinema – iránti szimpátiáját korábban nagy erővel demonstráló Lowery (lásd a Kísértettörténet című munkájáról szóló kritikát a tavaly júniusi dvd-rovatban) meglehetőst öregurasan vezeti elő a történéseket, mintha csak a főszereplő élettempóját kívánná rekonstruálni a film ritmusával. A nyomozásnarratíva legkevésbé sem érdekli, inkább karakterközpontú mozit forgat, ami üdvözlendő erény napjaink felgyorsult (mozgóképes) világában, gondot jelent viszont, hogy egy efféle vállalás maximálisan izgalmas alakokat kíván, márpedig itt a két központi szereplő közül a Casey Affleck játszotta zsarufigura kevéssé érdekes: egyetlen jó jelenete van csupán, ráadásul az is inkább a Redford-figura miatt, semmint miatta működik.

Lowery számára a minta feltehetően a hetvenes évek Hollywoodi Reneszánszának a modernizmus által megérintett, és a cselekményvezérelt filmek egyeduralmát megkérdőjelező csúcsdarabjai lehettek, azok, amelyek szerepeiben Redford (Ilyenek voltunk, Az elnök emberei), Sissy Spacek (Sivár vidék, Carrie), sőt Keith Carradine (Nashville) pályájuk talán legfontosabb alakításait nyújtották. Gyönyörű jelenet a zárlatban, amikor Redford és Spacek Monte Hellman Kétsávos országútját (1971), minden idők egyik legjobb hollywoodi – egyúttal minden ízében antihollywoodi – filmjét nézik a moziban. Áhítattal bámulják a vásznat, mint két gyerek, amikor először lát mozgóképet. Vagy mint két idős ember, aki múltjának hőstettein mereng, a szája szegletébe rejtett mosollyal.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14284