KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nevem Thomas

Kovács Gellért

My name is Thomas – olasz, 2018. Rendezte és írta: Terence Hill. Kép: Roberta Allegrini. Zene: Pino Donaggio. Szereplők: Terence Hill (Thomas), Veronica Bitto (Lucia), Matt Patresi (Max), Francesca Beggio (Maria), Guia Jelo (Zia). Gyártó: Paloma Productions / Vivi Film. Forgalmazó: Romis. Feliratos. 96 perc.

 

Kevés olyan európai filmszínész van, aki annyira bízhat a magyarok szeretetében, mint a jövőre 80 éves Mario Girotti, vagyis Terence Hill, aki legendás pofonosztó párja, Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli emlékének ajánlva újra mozifilmet forgatott – 1997 óta az elsőt. A nyitányban, amelyben Thomas motorjával vándorlásra indul a spanyol sivatag felé, olybá tűnik, Hill összegezni készül: már a felpakolásnál előkerül számos olyan kellék, amely összefonódott a Spencer-Hill páros milliók által imádott életművével (sőt, Hill néhány önálló sikerére is erős utalást kapunk), sőt az úticél is igen direkt célzás a duó korai produkcióira, hiszen a legtöbb spagetti western arrafelé forgott annak idején.

Ám a Nevem: Thomas sajnos nem akar könnyed-könnyes humoros, szenior modorban verekedős búcsúmozi lenni – igazából bunyót is csak nyomokban tartalmaz. Sokkal inkább valamiféle coelhos mélységű, nehézkes tépelődés az élet értelméről, zavarba ejtően szentimentális vallási jelenésekkel túlpingálva. Így hősünk hiába találkozik egy nehéz sorsú fiatal tolvajlánnyal, Luciával – aki egyébként tökéletesen beleillene egy szokványosan kedves Hill-limonádéba is –, ahogy lomhán, lényegi történés nélkül, szenvelegve halad a befejezés felé a film, úgy lesz mind nyilvánvalóbb, hogy őt is valamiféle biblikus szimbólumnak szánja a rendező. Persze mindez természetesen nem árthat Terence Hill imidzsének – és ez cseppet sem ironikus megjegyzés. Egy ilyen, nyilvánvalóan jó szándékú, ám nagyon rossz film (hattyúdal?) minden bizonnyal képtelen ártani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13847