KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hegyek között

Pápai Zsolt

The Mountain Between Us – amerikai, 2017. Rendezte: Hany Abu-Assad. Szereplők: Kate Winslet, Idris Elba, Dermot Mulroney. Forgalmazó: Bontonfilm. 112 perc.

 

Umberto Eco egyszer azt írta a Casablancáról, hogy alkotói nem akartak kockáztatni, ezért minden patternt belevettek korábbi sikerfilmekből. Ez persze nem egészen igaz (Kertész Mihályék kifejezetten ízlésesen bántak a melodrámai közhelyekkel), az pedig végképp nem, hogy a kliséhalmozás lenne a (filmtörténeti) örökkévalóság titka. A közhelydömping a melodráma esetében kiváltképpen nem a siker garanciája, amit az egyébként érdekes filmeket (Mennyország most, Omar) is jegyző Hany Abu-Assad új munkája, Charles Martin 2011-ben megjelent, és túlságosan nagy sikert nem aratott regényének adaptációja is bizonyít.

Alex (Kate Winslet) és Ben (Idris Elba) véletlenül találkozik a reptéren, ahol törölték a járatukat, de mivel halaszthatatlan az útjuk, közösen privát kisrepülőt bérelnek. Amikor az lezuhan a hófödte hegyekben, a két ember átmenetinek indult találkozása egész életükre kiható túlélőtúrává alakul.

Abu-Assad ahhoz a tradícióhoz nyúl vissza, amelyik a melodrámaműfajt katasztrófafilmes elemekkel dúsította fel (lásd az 1936-os San Franciscót), és a rendező ezt az elegyet – kikacsintva az Életben maradtakra – húsz percenként óramű pontossággal érkező thrillerszekvenciákkal erősíti meg. Utóbbiakra a néző figyelmének fenntartása végett már azért is szüksége van, mert kamarakörülmények között navigálja el a filmet: nem könnyíti meg a maga dolgát azzal, hogy esetleg felképesítse a figurák múltját és megjelenítse a visszaemlékezéseiket, hogy ily módon színesítse a helyszíneket, vagy dúsítsa fel a szereplők létszámát.

Minden máshol-máskor sokszor látott fordulatával együtt egészen a zárlatig nem is működik rosszul ez a film, a két színésznek és a világ végén (vagy tetején) készült, csodás tájképeknek köszönhetően, az utolsó húsz perc azonban túlzásba viszi a melodrámák alapját képező túlzásdramaturgiát, ráadásul következetlen megoldásokat tartalmaz (Alex állhatatosan keresi a rá sokáig nem reagáló Bent, akit miután nagy nehezen elér – elutasít). A kamaradráma rögvest ellaposodik, amint elveszíti egzotikumát: a prózai élet kulisszái között már nem kalandos, következésképpen érdektelen a szerelem.

Extrák: Három kisfilm a forgatásról, kimaradt jelenetek, fotógaléria, audiokommentár a rendezővel, előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 65-65. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13627