KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Barátom, Harvey

Pápai Zsolt

Harvey – amerikai, 1950. Rendezte: Henry Koster. Szereplők: James Stewart, Josephine Hull, Charles Drake. Forgalmazó: Universal. 105 perc.

Gondoljunk el olyan filmeket, amelyeken egyaránt érzékelhető a klasszikus noir és a screwball comedy hatása. Ilyen mozit elképzelni is nehéz, hát még megvalósítani, de Frank Caprának Az élet csodaszéppel (1946), majd négy évre rá Henry Kosternek a Barátom, Harveyvel mégis sikerült. Utóbbi különlegessége mindenekelőtt az, hogy a noirok férfihősét gyötrő problémák a Capra-tapintású screwball comedyk poéndramaturgiájával keresztezve jelennek meg benne.

A Németországból induló Koster már a harmincas években vígjátékok készítésével pallérozta elméjét (az évtized derekán Magyarországon is megfordult, ahol bedolgozott Gaál Béla A csúnya lány című munkájába), majd Hollywoodba távozott, és ott az Első szerelemmel, A püspök feleségével a komédia kismestere, afféle másodvonalbeli Frank Capra lett. Főműve – egyúttal a későklasszikus Hollywood egyik örökbecsűje – Mary Chase Pulitzer-díjas és a közönség előtt is extrasikeres Broadway-darabjának adaptációja.

A történet hőse a noirfigurákat idézően mentálisan defektes, pszichésen labilis, alkolholfüggő – mindazonáltal bűbájos és lehengerlő modorú –, negyvenes férfi, bizonyos Elwood P. Dowd, aki hermetikusan elkülönül a normálisnak mondott emberektől. Ki ugyan nem vonul a társadalomból, megmarad benne, de bezárul irracionális kisvilágába, olyanformán, hogy lélektársat, egy kétméteres nyulat (!) fantáziál magának, és vele rója hétköznapjait. A mások által természetesen láthatatlan Harvey – ő lenne a nyúl – Elwood állítása szerint az ír mitológiából ismert pajkos lény, úgynevezett „pooka”, akinek küldetése harmóniát vinni a világ zavaros viszonyai közé.

A film ereje abban áll, hogy ezt a – lássuk be – bárgyú mesét Koster direktornak sikerül maradéktalanul hitelesíteni, illetve a néző számára átélhetővé tenni. A főszerepben James Stewart a maga hosszú évek alatt kimunkált imágóját zsákmányolja ki és frissíti fel, amikor a naiv és megvezethetőnek tűnő, ámde az őt ért kihívásokkal szemben hatékony életrecepteket használó figurát megformálja, mégpedig úgy, hogy játékával könnyedén hozza a Lubitsch- és Capra-vígjátékok poénátlagát.

Kiváltképpen érdekes a film formanyelve. Koster hosszú snittekkel dolgozik, ráadásul sajátos képkomponálási technikákkal él, ugyanis a mindenkori hollywoodi parancsolatokkal szembeszegülve a kép centrális részét gyakran üresen hagyja, mintegy helyet biztosítva a – láthatatlan – címszereplőnek. Jóllehet a film nem minden ízében tökéletes (zavaró például, hogy Elwood életfelfogásában elválik egymástól intelligencia és szívjóság, és a kettő közti választás centrális problémaként jelenik meg), de a Barátom, Harvey ma is működőképes mozidarab. Mi több, a kortárs szcénára gyakorolt hatása sem lebecsülendő, elég csak arra utalni, hogy Richard Kelly méltán ünnepelt Donnie Darkójának nyúlfiguráját nyilvánvalóan rokoni kapcsolatok fűzik Koster opuszának címszereplőjéhez.

Lehet fanyalogni, hogy mennyire együgyű a sztori, mennyire lapos a film által közvetített életbölcsesség, mindazonáltal a Barátom, Harvey napjainkban talán még aktuálisabb, mint elkészültekor volt. Akárcsak a legkiválóbb Capra-művek: hatékony medicina cinizmus ellen.

Extrák: két kisfilm a Universal stúdió 100 évéről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11271