KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/augusztus
NAGYKÉPERNYŐS HOLLYWOOD
• Kránicz Bence: Költözés után Hollywoodi tévésorozat-adaptációk
• Varró Attila: Katódcsőre töltve Tévésorozatok és a hollywoodi új hullám
• Huber Zoltán: Testvéri iszony Törtetők a tévében és a vásznon
MÉDIA-TÜKÖR
• Kárpáti György: Lapzárta Újságírók a kortárs filmekben
• Kovács Kata: Mi újság? Kárpáti György: Címlapsztori
• Pernecker Dávid: A tudás hatalom John Oliver híradója
MOZGÓKÉPREGÉNYEK
• Soós Tamás Dénes: Galaxisok hajnala A Marvel és a világépítés
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Szoros időkeretben Beszélgetés Köbli Norberttel
• Hamar Péter: Ellenfényben Balázs Béla és a Fényszóró
• Gervai András: Elutasítva! Filmimport a pártállamban
POLÓNIA EXPRESSZ
• Varga Zoltán: Szépséges szörnyeteg Walerian Borowczyk életműve
• Pályi András: Amit a filmszalag őriz Lengyel Filmtavasz
• Zalán Márk: Rendezőnők hete Krakkó
FÉRFISZEREPEK
• Baski Sándor: Fuss, salaryman, fuss! Sabu filmjei
• Szabó Ádám: Hatalom nélküli pózok Férfiszerepek a harmadik világban
• Csiger Ádám: Szelíd Ázsia Titanic: Ázsiai szelek
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: A víztükör túloldalán Kecskemét – KAFF
• Schubert Gusztáv: A pátriárkák alkonya Három nagymamám volt
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A föld alatti birodalom Száztíz év szubkultúra
KRITIKA
• Horeczky Krisztina: Fecseg a felszín Engedem, hadd menjen
• Baski Sándor: Visszafordíthatatlan Phoenix bár
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Amy – Az Amy Winehouse sztori
• Huber Zoltán: Torta
• Pápai Zsolt: Akihez beszél a föld
• Kovács Kata: Csodapirula
• Sándor Anna: Magic Mike XXL
• Barkóczi Janka: A Bélier család
• Kovács Marcell: Akasztófa
• Horváth Eszter: Divat a szerelem!
• Vajda Judit: Minyonok
• Margitházi Beja: Agymanók
• Varró Attila: Ted 2.
• Andorka György: Terminator: Genisys
DVD
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sötét Torino/Mr. Milliárd
• Soós Tamás Dénes: Get On Up
• Benke Attila: A szél dühe
• Soós Tamás Dénes: Fekete-tenger
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Zórád Ernő

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blanche, a bosszúálló angyal

Csillag Márton

 

Amikor a francia mozi bessonista-popkornista irányzata az 1952-es Királylány a feleségem (Fanfan la tulipe) újraforgatásával rátette kezét a kardozós-sikálós (értsd: szobalány takarítás közben vív) kalandfilm zsánerére, egy pillanatig úgy tűnt, hogy az amerikanizált gall filmipar minden látványos műfajt magáévá tett. De ez a pillanat nem tartott sokáig, mert Blanche, a bosszúálló angyal, a sebesen vágtázó lófogú lány, nemcsak a romlott Mazarin bíborostól vette vissza a nép és a király járandóságát, hanem Luc Bessontól és cimboráitól is. Bernie Bonvoisin hősnője összvadnyugati jelenség a középkori Franciaországban: ő a fogadós lánya, a vakmerő bandavezér, a romlott virágszál, sőt, a legyilkolt arisztokrata család egyetlen túlélője is. Nyáltól fröcsögő mondatait fülledt blues-akkordok szakítják meg, amikor harcba indul az amerikai gyarmatok „ördögpor” nevű adományát élvező bíboros ellen. Ha a Limonádé Joe dekonstruálta a western műfaját, akkor a Blanche kegyetlenül destruálja azt: középkorba teleportált pisztolyhőse, narkós udvartartása, KKK halálosztaga és bermudanadrágos drogbárója mintha egy évismétlő gimnazista agyából pattantak volna ki. A szabályos kalandfilm-dramaturgiát és évtizedes térszervezési hagyományokat követő film néhol annyira morbid- kosztümös, hogy maga Greenaway is megirigyelhetné, pedig Bonvoisin nem tör művészi babérokra – vagy ha igen, akkor jól leplezi igyekezetét. Régi vágású kardozásokkal és pergő szópárbajokkal zsúfolt misztériumjátékot látunk, a legbugyutább és legszórakoztatóbb fajtából. A francia film – ahogy a narkósokra mondani szokás – most rúg saját anyja sírjába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2287