KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/augusztus
NAGYKÉPERNYŐS HOLLYWOOD
• Kránicz Bence: Költözés után Hollywoodi tévésorozat-adaptációk
• Varró Attila: Katódcsőre töltve Tévésorozatok és a hollywoodi új hullám
• Huber Zoltán: Testvéri iszony Törtetők a tévében és a vásznon
MÉDIA-TÜKÖR
• Kárpáti György: Lapzárta Újságírók a kortárs filmekben
• Kovács Kata: Mi újság? Kárpáti György: Címlapsztori
• Pernecker Dávid: A tudás hatalom John Oliver híradója
MOZGÓKÉPREGÉNYEK
• Soós Tamás Dénes: Galaxisok hajnala A Marvel és a világépítés
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Szoros időkeretben Beszélgetés Köbli Norberttel
• Hamar Péter: Ellenfényben Balázs Béla és a Fényszóró
• Gervai András: Elutasítva! Filmimport a pártállamban
POLÓNIA EXPRESSZ
• Varga Zoltán: Szépséges szörnyeteg Walerian Borowczyk életműve
• Pályi András: Amit a filmszalag őriz Lengyel Filmtavasz
• Zalán Márk: Rendezőnők hete Krakkó
FÉRFISZEREPEK
• Baski Sándor: Fuss, salaryman, fuss! Sabu filmjei
• Szabó Ádám: Hatalom nélküli pózok Férfiszerepek a harmadik világban
• Csiger Ádám: Szelíd Ázsia Titanic: Ázsiai szelek
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: A víztükör túloldalán Kecskemét – KAFF
• Schubert Gusztáv: A pátriárkák alkonya Három nagymamám volt
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A föld alatti birodalom Száztíz év szubkultúra
KRITIKA
• Horeczky Krisztina: Fecseg a felszín Engedem, hadd menjen
• Baski Sándor: Visszafordíthatatlan Phoenix bár
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Amy – Az Amy Winehouse sztori
• Huber Zoltán: Torta
• Pápai Zsolt: Akihez beszél a föld
• Kovács Kata: Csodapirula
• Sándor Anna: Magic Mike XXL
• Barkóczi Janka: A Bélier család
• Kovács Marcell: Akasztófa
• Horváth Eszter: Divat a szerelem!
• Vajda Judit: Minyonok
• Margitházi Beja: Agymanók
• Varró Attila: Ted 2.
• Andorka György: Terminator: Genisys
DVD
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sötét Torino/Mr. Milliárd
• Soós Tamás Dénes: Get On Up
• Benke Attila: A szél dühe
• Soós Tamás Dénes: Fekete-tenger
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Zórád Ernő

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kettős életek

Kovács Kata

Doubles vies – francia, 2018. Rendezte és írta: Olivier Assayas. Kép: Yorick Le Saux. Szereplők: Guillaume Canet (Alain), Juliette Binoche (Selena), Vincent Macaigne (Léonard), Christa Théret (Laure), Nora Hamzawi (Valerie). Gyártó: CG Cinema. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 108 perc.

 

Olivier Assayas bő három évtizedes életműve tematikai, stilisztikai és műfaji szempontból egyaránt sokszínű, Báron György a Filmvilág hasábjain Szabó Istvánéhoz hasonlította: pályájuk indulásakor mindketten nemzedéki filmesek, a nouvelle vague hatása alatt állnak, valamint töltőtoll kamerával dolgoznak. Ezen párhuzamot követve, a 64 éves Assayas valahol ott tart a Kettős életekkel, ahol Szabó a Rokonokkal: egyikük sem ekkor készíti el fő műveit, jócskán eltávolodtak korai témáiktól és egyre fontosabb számukra a műfaji meghatározottság és a társadalmi reflexió.

A Kettős életek hőseinek identitásválságát Assayas kedélyesen, lezser iróniával tárja elénk, olyan franciás érzékenységgel követve azt, hogy már-már úgy tűnik, gúnyolódni akar a közönséggel. A párizsi szerelmi történet alappillérei az intellektuális témákról folyó beszélgetések, az irodalom, az internet, a filmgyártás, a politika, valamint a szex. Alain, a főhős egy nagy múltú kiadó feje, akit leginkább a nyomtatott irodalom és a digitális kultúra tusája foglalkoztat, míg felesége, a színésznő Selena épp a képernyőről vágyik vissza a színházba. Természetesen megcsalják egymást, Alain egy ifjú kolléganőjével lép félre, a nő pedig férje egyik szerzőjével, a nős Léonarddal folytat viszonyt, aki autofikcióban utazik. A rendezői oeuvre szép összefoglalásaképpen mindannyian egymás tükröződései, képmásai, ám motivációik és egymáshoz fűződő viszonyuk meglehetősen ködös, ahogyan az is, hogy a film egész pontosan mikor játszódik: hőseink egyformán friss élményként hivatkoznak az Úrvacsorára, A fehér szalagra, a Facebook és az e-könyvek hatalomátvételére. Mivel a bonyolult érzelmi kapcsolatokról viszonylag keveset tudunk meg, az elidegenítő témákról folyó értekezések pedig sokszor igen felületesek, a film tulajdonképpen nem túl mélyenszántó esszenciája annak, amit a francia művészfilmtől várunk: nagypolgári lakásokban és elegáns vidéki nyaralókban elhelyezett, szép és gazdag értelmiségiek hol borospohárral a kezükben mélyenszántóan vitáznak, hol fehér ágyneműk között heverészve nyomkodják okostelefonjaikat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14184