KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar filmsztárok Berlinben

Fénylő csillagok

Schauschitz Attila

Königer Miklós kiállítása a berlini Magyar Házban.

 

Magyar filmsztárok Berlinben? A Königer Miklós által Fénylő csillagok címmel rendezett kiállítás látogatói közül sokan meglepetéssel értesültek arról, hogy a húszas-harmincas évek emlékezetes színészei közül hányan érkeztek Magyarországról Berlinbe. Miközben „Marika Rökk”-ről, a Németországban a „magyarost” (temperamentum, csárdás és paprika) alighanem az idők végezetéig jelképező, a közönség részéről egykor ünnepelt, a szakma által ugyanakkor „dragonyosszerű megjelenésével” és „ijesztő vitalitásával” jellemzett színésznőről ez köztudott, az már kevésbé ismert, hogy többek között Peter Lorre, Fritz Lang klasszikusának, az M – Egy város keresi a gyilkost főszereplőjének németesen, vagy a Varietében 1925-ben világsikert aratott Lya de Putti egzotikusan csengő neve szintén magyar származást takar.

A rendezvény kurátora, Königer Miklós – aki az elmúlt három évben hat kiállítást rendezett e témáról Berlinben és Budapesten – saját anyaga mellett ezúttal is olyan gazdag gyűjteményekre támaszkodhatott, mint a berlini – eredeti foglalkozására nézve szerszámkészítő – Werner Mohr százezer (!) pedánsan rendezett színészképeslapja és a Magyar Filmintézet egykorú filmplakátjainak archívuma.

Lehet, hogy a viszonylag rövid ideig, három hétig nyitva tartott bemutató elsősorban látványával, a bársonyt és brokátot idéző színes paravánbevonatok hátterére helyezett régi képekkel és műsorfüzetekkel, öreg gramofonjaival és lemezeivel, nippjeivel, csodás női kalapjaival, frakkjaival és cilinderjeivel, egyszóval nosztalgikus hangulatával csalogatta a nézőket (a mintegy ezer látogató ennyi idő alatt feltűnően soknak mondható Berlin páratlan kiállítás-kínálatához és a környék, vagyis a városközpont galériáinak számához viszonyítva), de aki vette a fáradságot némi elmélyülésre, többet láthatott egy letűnt kor vonzóan megfakult csillogásánál.

Ha a Frankfurter Allgemeine Zeitung a látottakkal amúgy elégedett kritikusa hiányolta is a politikai hangsúlyokat a Fénylő csillagok mellől, e jellegzetesen németes elvárás még a művészeti megközelítés kapcsán is – noha az anyag a weimari köztársaságtól a hitleri diktatúráig tartó időszakot érinti – nehezen lehetett a kiállítás feladata. Amellett a német látogató pontosan tudhatta, miről van szó: mire utalnak a kiállításon elhelyezett bőröndök és utazóládák, a képeket kísérő közel harminc színészi életrajzból pedig megérthette, hogy a magyar filmcsillagokat sem kímélték hivatásuk kockázatai, különösképpen pedig a történelmi kor tragédiái.

Kezdetben persze a siker valószerű lehetősége hívogatta a fiatal magyar dívák, naivák és szubrettek seregét a húszas évek Berlinébe; egy olyan korba, amely a háború pusztítása után elképesztő lendülettel habzsolta az életet, s amelyben hallatlan feszültség jött létre a világháborút követő nyomor és a város sokszínű ragyogása, a „máról-holnapra minden elveszett és a mégis minden azonnal lehetséges” érzése, az élet teljes reménytelensége és annak mohó akarása között. Talán éppen e feszültség hiánya miatt nem érhette el Berlin soha többé ennek az évtizednek a csillogását: a hasonló korszak, az újraegyesítés lázában égő kilencvenes évek fellendülésének hátterét már a békés polgári jólét biztosítja.

Amennyiben Berlin vonzása, úgy a tágasabb régió, Közép-Európa mobilitása is sajátos vonása volt e kornak; a kettő együttesen kölcsönzött egyedülállóan kozmopolita jelleget a városnak. Berlin most is az szeretne lenni, ami akkor volt: Közép-Európa fővárosa, metropolisza. Ehhez azonban túl sok minden hullott darabokra az utolsó hatvan évben, mindenekelőtt az német polgári kultúra, amely – nem utolsó sorban a zsidó polgárság közvetítésével – egybe kapcsolta Közép-Európát. Ez az összefüggés elsősorban a nyelven alapult, s ezért a magyar színészek berlini jelenléte a hangosfilm beköszönte után sem volt kevésbé magától értetődő.

A konkrét keresletet a német film ugyancsak páratlan időszaka hozta létre, amelyben nem tűnt képtelenségnek, hogy a berlini UFA-filmgyár Hollywood egyenrangú vetélytársának igényével lépjen fel. Még ha ennek nem sikerült is megfelelni, az elképzelés nem volt annyira illuzórikus, mint Volker Schlöndorffé, aki jó fél évszázaddal később, a kilencvenes évek első felében azért költözött az UFA elhagyatott, éppen újra működni kezdő babelsbergi filmgyárába, hogy megteremtse az amerikaival versengő európai film otthonát.

A húszas években magukkal hozott bőröndökbe néhány év, legfeljebb egy évtized múltán azonban sokan ismét pakolni kezdtek a színészek közül, akik a fotókon az évtized filmjének jellegzetes maszkjában, homlokba fésült hajjal, fehérre sminkelve, kihúzott, mély szemekkel áthatóan, szenvedélyesen, elbűvölően vagy álmodozóan tekintenek ránk. Lya de Puttit még szerződés hívta idejekorán Amerikába, de a legtöbbek sorsát az UFA, az új időket pontosan érzékelő, már 1933 márciusában megszületett elnökségi határozata pecsételte meg: „Tekintettel a nemzeti jellegű forradalmi átalakulásra, fel kell bontani a zsidó munkatársakkal kötött szerződéseket.”

Előbb vagy utóbb azoknak is menniük kellett, akiket nem kötött szerződés az UFA-hoz. Peter Lorre, született Löwenstein László, Alpár Gitta (Kalisch Regina) és a népszerű komikus Karl Huszar-Puffy (Huszár Károly) az elsők között, már 1933-ban elhagyta Berlint, de legkésőbb 1939-ben Gaal Franziska, eredeti nevén Silberstein Szidónia és Darvas Lili, férjével Molnár Ferenccel az oldalán, vagy Eggerth Márta, a híres német színész, Hans Albers gyakori partnere is a többnyire Amerikában végződő, tragikus sorsokba torkolló emigrációra kényszerült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/08 22-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3399