KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Chihiro

Szellem a fürdőházban

Schubert Gusztáv

Alice a felkelő nap országában. Kísértet-anime Miyazakitól.

 

A kereskedelmi televíziók jól álcázott hiánygazdálkodása nyomán a japán rajzfilm a negéd vagy a brutalitás szinonimája nálunk is, épérzékű felnőttnek, s még nem pokémonizált gyereknek eszébe sem jut beülni egy japán mozgóképregényre. Nem tudja miről marad le, mert magyar képernyőn Miyazaki filmet még soha nem láthatott, a mozikba ugyan eljutott kettő e mesterművekből, A szél harcosai (1984) és A vadon hercegnője (1998), de reklám és kritikák híján nyomtalanul eltűntek a hollywoodi kommersz-özönben.

Pedig Miyazaki – zseni. Miből lehet tudni? Ától cettig ismeri a szakmát, azon nagy mesterek közé tartozik, akik még minden fázisrajzot maguk ellenőriznek; a Chihiróhoz 40 %-kal több cell készült, mint egy átlagos, mai Disney-produkcióhoz, vagyis minden rajz egyedi, a figyelmünkre számítanak, nem a renyheségünkre. Ez nem használat után, vagy inkább már használat közben eldobható rajzfilm-bóvli, hanem újra és újra elővehető, és előveendő kirakós játék, amelyben gyerek és felnőtt egyaránt boldogan téved el. A mesterségbeli tudás persze csak alapja a teremtő géniusznak, Miyazaki mindenekelőtt demiurgoszi képességének köszönheti népszerűségét (a 20 millió dollárból forgatott Chihiro 230 millió dolláros hazai bevételével minden japán rekordot megdöntött, s ebből tényleg nem a profit az érdekes, hanem a közönség lelkesedése), minden filmjében fantasztikus univerzumokat teremt. Ha nem is a semmiből, mert a japán manga és a francia képregény, a honi folklór és a viktoriánus mesevilág (mindenekelőtt az Alice Csodaországban) mind nyomot hagyott a Miyazaki rajzfilmeken, az eklektikából azonban összetéveszthetetlen Miyazaki-stílus kerekedik ki, amelyet nem kevésbé átgondolt világkép animál. Miyazaki monomániásan öko-disztópiákat rajzol, a világ romlik, silányul, meg kell védeni a természetet a terjeszkedő nagyipartól, meg kell védeni a kultúrát az uniformizálástól, mert hagyományok nélkül nincs jövő sem. De szabad akarat nélkül sincs, teszi hozzá szerencsére minden egyes filmje. Chihiro is ennek a helytállásnak a filmje, egyetlen ember – Chihiro személyében egy szüleit elvesztő tízéves csitri – is képes változtatni a dolgok állásán, nem utolsó sorban azért, mert a küzdelmek mindenekelőtt odabenn, a személyiség mélyén dőlnek el: a Chihiro fantasztikus nevelődésregény, Miyazaki nem gügyög a gyereknézőkhöz, komolyan gondolja, hogy egy tízéves gyerek is ura lehet a sorsának, jó vagy rossz gazdája lehet a személyiségének. A Chihiro ugyanakkor nem tézisdráma, Aburaya, a fantasztikus, szellemektől nyüzsgő fürdőház gazdagon megrajzolt, hol rémisztő, hol mulatságos világa minket is elvarázsol, magába szippant, s egy percre nem ereszt, pedig nem az Akira robbanékony, hipergyors technovilágában járunk, Miyazaki filmjében rengeteg fantasztikus tájkép, csendes és melankolikus pillanat ellenpontozza a drámai összecsapásokat.

Chihiro, az elkényeztetett és önfejű kislány, szüleivel együtt nagy, sötétlő erdőbe téved, majd egy csodavárosba jut, ahol a sültgalamb az ember szájába röppen. Csakhogy az ingyen lakoma csapda, az istenek eledelét fölzabáló szülők disznóvá változnak. (A disznó Miyazaki világában az ember karikatúrája, okos, de önző, makacs, mohó, agresszív állat.) Ha Chihiro vissza akarja kapni szüleit, saját kezébe kell vennie a sorsát. Miyazaki életművében kitüntetett szerepet kap a gyermekkor: a Kiki egy 13 éves boszorkánytanonc, a Szomszédaim a Totorók két leánytestvér, a Laputa egy levitációra képes kislány varázslatos kalandjainak története. Miyazakinál a gyerekek tanítanak bennünket. S az ő meséjük homlokegyenest másról szól, mint a kommersz-anime, vagy a Disney-cartoon. Ott a mágia arra szolgál, hogy megússzuk a valóságot, Miyazaki hőseinek, épp ellenkezőleg, a helytállás adja a varázserejét. A Miyazaki-univerzum tükörkép: a mesevilágban normális törvények uralkodnak, az illúzió ideát van, a hétköznapi realitás forgat ki emberi mivoltunkból. A mese, a varázslat helyreráz, a hétköznapian földhözragadt, anyagias (felnőtt?) gondolkodás disznóvá varázsol. Chihiro iskolája is iskola a határon, álom és valóság határán, az elvarázsolt fürdőházban kell kemény munkával, nagy lelkierővel és sok-sok leleménnyel helytállnia, a kapzsiság és a mohóság csábításának éppúgy ellen kell állnia, mint az önfeladásnak.

A jutalom itt nem hepiend: a hősök megdolgoznak érte – például amikor a fürdőházba érkező ormótlan és bűzölgő Szennyszörnyet Chihiro kivakarja, kimosdatja a koszból, s a biciklironcsból, kibelezett fridzsiderből és ki tudja még miféle vízbe dobált ócskavasból egybeállt uszadékból kiszabadít egy ősöreg folyamistent. A sintó szerint „van a tárgyaknak lelkük”, Miyazaki szerint az embereknek is, csak ha lehet, még a Szennyszörnyénél is rémesebb állapotban. Miyazaki nem kérlelhetetlen inkvizítor: Aburaya, az ódon, elvarázsolt fürdőház – purgatórium, a megtisztulás helye. A Chihiro nemkülönben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2112