KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Anne Frank képregényes naplója

Korábban magyarul is jelent már meg képregény Anne Frank életéről, az 1942 és 1944 között vezetett, történelmi dokumentumként és irodalmi műként is értékes napló adaptációja viszont újdonság. Az Anne Frank Alapítvány ráadásul kifejezetten izgalmas alkotókat kért fel az átdolgozásra: Ari Folmant és David Polonskyt, a Libanoni keringő rendezőjét és művészeti vezetőjét. Az izraeli animációs remekmű nemcsak háborús dokumentumfilmként volt hiteles, hanem az emlékezés megbízhatatlan természetéről és a traumákhoz való ragaszkodásról is egyéni hangon szólt. Igaz, hogy jól ismerjük Anne Frank történetét, de joggal bízhattunk benne, hogy ilyen kaliberű művészek képesek új fénytörésben láttatni a holokauszt máig legismertebb írásos emlékét.

Nos, a napló merész feldolgozására vagy radikális áthangolására Folmanék nem vállalkoztak. Annak tudatában, milyen sokan ismerik és tartják szinte szent szövegnek az amszterdami kamaszlány bujkálása alatt írt naplóját, az író és a rajzoló azt tűzték ki célként, hogy minél frappánsabban és a lényeget megőrizve sűrítsék az eredetit. Noha a legtöbbször eredményesen írják át párbeszédes formába a történéseket, számos hosszabb szövegrészt is beiktatnak, így a képregény meglehetősen konzervatív adaptációnak minősül – legalábbis abban az értelemben, ahogy azt a túlnarrált magyar adaptációs hagyományban megszokhattuk. Másrészt viszont Polonsky képzőművészeti referenciákkal, tervrajzokat vagy akár reklámgrafikákat idéző oldalakkal teszi dinamikusabbá a naplót, és különös figyelmet szentel Anne álmainak. Ezek a nyomasztóan szürreális oldalak idézik meg leginkább a Libanoni keringő atmoszféráját. Igazságtalan volna tehát azt mondani, hogy Folman megelégedett a napló egyszerű felképesítésével, inkább arról van szó, hogy bevallottan minél többet akart megőrizni Anne önelemző vagy szüleihez fűződő kapcsolatát boncolgató bejegyzéseiből, vagyis azokból a részletekből, amelyeket képregényes formába átfordítani sokkal több oldalt igényelne, mint amennyiben Polonskyval gondolkodtak.

Érthető, hogy Folman nem szívesen hagyta el ezeket a részeket. Anne Frank naplójának lényege éppen az, hogy szerzőjét a folyamatos életveszélyben is mély érzésű lánynak ismerjük meg, aki nem a borzalmakon kesereg, hanem minden áron élni akar. Polonsky karakterrajzai találóak, tisztavonalas stílusa harmonikus, az új változat így az a fajta konzervatív adaptáció, amit Anne Frankkal és a képregény médiumával ismerkedők élvezhetnek elsősorban, de a rendszeres képregényolvasók is találnak benne váratlan megoldásokat.

Ari Folman – David Polonsky: Anne Frank naplója. Színes, puhafedeles, 156 oldal. Kiadó: Park.

 

Thor legjobb formájában

Füzetben már olvashattuk a kalandjait, de önálló Thor-kötet eddig nem jelent meg Magyarországon. A klasszikus és kortárs történetekből vegyesen válogató, újságárusoknál kapható Nagy Marvel Képregénygyűjtemény részeként megjelent album ideális az ismerkedéshez az asgardi istennel. Nem igényli túlzottan az előzmények ismeretét és a régi karaktereket is újra bevezeti, elsősorban pedig lenyűgöző sűrítménye és továbbgondolása a főhős lényegének. Thor a Marvel-panteon nagy magányosa, aki más szférából jött, mint a Bosszú Angyalainak többi tagja. Most az isten háta mögött, Oklahomában építené fel a semmiből Asgardot. Az otthonteremtés és a társas lét elemi igénye ugyanakkor sebezhetővé teszi azt is, akinek az ereje minden földi halandóénál hatalmasabb.

A kétezres években remek szériát futó J. Michael Straczynski bámulatos érzékkel váltogatja a kisvárosiak és az asgardiak találkozásaiból születő, abszurd humorú jeleneteket a high fantasy műfaját körvonalazó, komor és fenséges tónusokkal. Eközben arra is talál módot, hogy a földi válságokat – a New Orleans-i pusztulást, az afrikai polgárháborúkat – is szokatlan nézőpontokból mutassa meg. Olivier Coipel letisztult, tágas, világos képein pedig a kozmikus magány és a végtelen szabadság kéz a kézben járó alapélménye válik átélhetővé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13720