KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bob és Carol és Ted és Alice

Pápai Zsolt

Bob & Carol & Ted & Alice – amerikai, 1969. Rendezte: Paul Mazursky. Szereplők: Natalie Wood, Robert Culp, Elliott Gould, Dyan Cannon. Forgalmazó: Warner Home Video. 101 perc.

A hatvanas-hetvenes évek fordulójának Amerikájában az európai művészfilm iránt rajongó keleti parti rendezők közül többen a nagy modernistáknak dedikálták pályanyitó mozijukat. Paul Mazursky külön kitűnt lelkesültségével a csapatban, Alex Csodaországban című fabulájával Fellini, a Szerelmes Blume-mal Truffaut előtt hajolt földig, debütáló nagyfilmjével pedig Forman és Menzel előtt emelt kalapot.

A Bob és Carol és Ted és Alice két impulzus szülötte, a cseh újhullám mellett a hatvanas évek tabudöntögető miliője is hatással volt Mazurskyra, az az időszak, amikor a szexuális forradalom incselkedő kísértete járta be a nyugatot. A történet középpontjában a címbeli négy fiatal – két pár – áll, akik a szabadosság fantomjától megbabonázva arra az elhatározásra jutnak, hogy kinyitják a kapcsolatukat egymás és mások előtt. A téma örvén ironikus és fanyar humorú jelenetek sorában mondja el a rendező a véleményét a hatvanas évek amerikai fiataljairól, azaz a saját generációjáról.

Mazursky mesterien emeli át a cseh újhullám eredményeit az amerikai miliőbe, a bárgyú-bájos karakterek, az epizodikus sztoriépítés és a drámai pillanatok kerülése egyaránt a nova vlna alapműveit idézik. És még valami. A hatvanas évek cseh rendezőinek egyik legnagyobb hozamú felismerése az volt, hogy a kommunista rendszer bornírtsága nem csupán nagy ívű parabolák megalkotásával, hanem a hétköznapok banális pillanatainak felvillantásával is bemutatható. Mazursky számára ennek a banáldramaturgiának az adaptálása sem jelent gondot, olyan elegánsan oldja meg a feladatot, ahogy még Formannak sem sikerült az Elszakadásban.

Extrák: audiokommentár a rendezővel és a főszereplőkkel, doku a Lee Strasberg Institute-ról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8644