KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Notre Dame-i toronyőr

Vidovszky György

A Walt Disney Stúdió szünidei családi ajánlatával kapcsolatban jó előre el kell oszlatni a tévhitet, hogy a romantikus irodalom nagy alakjának, Victor Hugónak sok köze volna hozzá. Ez a tény azonban nem feltétlenül csökkenti az adaptáció értékét. Victor Hugo regénye – változtatások nélkül – ugyanis nehezen engedelmeskedett volna az alkotók szándékának. A hollywoodi natúrfilm-kisék meglehetősen maivá tették a középkori Párizsban bolyongó hősök életét: kemény és látványos akciójelenetek, gyertyafényes szerelmi kettősök, modern, átpszichologizált erkölcsi tartással rendelkező figurák kerültek a megtévesztésig valódinak látszó, festett hátterek elé, s az alkotók szédítő kameramozgásokat, videóklip-tempójú vágásokat vetettek be a nézők elkábítására. A stúdió ezzel a munkájával eltávolodott a mese és a csodák világától, s inkább a való élethez „hasonló” virtuális valóság felé fordult. A romantikus dráma megjelenítése „valóságos” embereket és környezetet igényelt, a rajz ezért csak a karikaturisztikus pillanatokban vált el a realista portrétól vagy a retusált fotótól. Ezzel az erővel – a mozidarab néhány üdítő jelenetén kívül – ugyanezt a filmet akár Bruce Willissel, Sean Conneryvel és Madonnával is leforgathatták volna.

Az animációs adaptáció csúcspontja kétségkívül Quasimodo gyámjának ördögi álma; formai átváltozások ötletes sorát nyújtva drámai hatású, szürrealista vízióvá nő. Az ügyeletes jópofák – ezúttal a Notre Dame-ot díszítő szörnyek közül három mókás figura – kellő képi humorral enyhítik az igazi animációs trükkökre éhes közönség étvágyát, sőt a stúdió korábbi munkáinak ismerői felfedezhetik bennük egykori kedvenceik képmását is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=70