KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jöttem, láttam, beköltöztem

Argejó Éva

A film kishíján nem készült el. Két héttel filmforgatás előtt ugyanis a Bob hurrikán majdnem szétdúlta a történet színhelyéül szolgáló csodálatos házat, melyet a filmbéli Davis épített gyermekkori egyetlenjének, Beckie-nek, hogy ott éljék le szokványos unalmas, átlagamerikai életüket. A jóravaló Beckie azonban kosarat ad Davisnek. S itt kezdődnek a bonyodalmak! A férfi bánatában megismerkedik Gwennel, a cserfes kis pincérlánnyal, aki Davis feleségének adva ki magát, beviharzik a házba, fenekestül felforgatva ezzel mindenki életét. „Légy merész!” – ez Gwen életfilozófiája, amely fantasztikus „valóságteremtő” (hazudozó) képességével párosulva olyannyira rabul ejti Davis szívét, hogy Beckie féltékennyé válik. E szerelmi háromszögben Beckie és Davis szembesülnek azzal a filozófiai mélységű bölcsességgel, hogy a számunkra legfontosabb dolgokat előbb el kell veszítenünk ahhoz, hogy igazán megkaphassuk őket. A szokványos séma szerint alakuló történetben mindenki „nyerő”: Davis egy izgalmas és kiismerhetetlen nőt kap, Gwen egy gyönyörű házat, a hozzá tartozó férfival, akit máris kóros hazudozóvá varázsolt. Beckie, a szerelmi háromszög vesztese pedig azt a számára meglepő felismerést, hogy egy érdekes, vonzó férfit kosarazott ki, nem egy saját kisszerűségében fuldokló alakot. Happy End.

Aki szereti Goldie Hawn filmjeit, az kellemes másfél órában fog részesülni – ez a filmje nem jobb s nem rosszabb a többinél. Aki viszont nem kedveli ezt a hollywoodi műfajt, az nagy ívben kerülje el a mozit, úgyis azzal az érzéssel állna fel székéből, hogy jobb lett volna, ha filmforgatás előtt az a bizonyos hurrikán mégis végigsöpör a városon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=606